Századok – 1909

Tárcza. - M. Tud. Akadémia ülései: - Hornyánszky Gyula értekezése Hippokrates milieu-elméletéről. (II. oszt. 1909. jan. 11.) 174

174 TÁRCZA. ban az idegenben valót tanulás három nemzedéken át, melynek részleteit Veress a Sennyey-fiúknak külföldről hazaírt kiadatlanleveleiből, valamint nevelőik jelentései és számadás-adatai alapján* érdekesen és tanúlságos mívelődéstörténeti összeállításban ismer-' tette. — Ezután Hornyánszky Gyula : »Hippokrates milieu-elmélete<<) czímű tanulmányát olvasta fel. Nagyérdekű dolgozatának kivonatát a következőkben adjuk : Az V. század végén, a természetbölcse-, leti ontologia ellenhatásakép, a görög gondolkozás kísérletet tesz az ember genetikus magyarázatára. Elejti a törekvést : az embert physikai elemekből felépíteni, de felveti a kérdést, hogy miféle physikan tényezők minő módon határozzák azt meg ? E gondolkozásmód az orvostudományból fejlődött ki, s legkiválóbb terméke a »szelekről; vizekről, helyekről« szóló irat, melyet joggal Hippokr átesnek tulajdonítanak. Hippokrates első sorban a testi állapotokat, s itt is főleg a betegeket magyarázgatja külső feltételeiből. Meghatározza, hogy a különféle szelek, az ivóvíz sajátságai, a városok fekvése, az év szakok váltakozásai, a csillagok járása minő befolyást gyakorolnak az emberi szervezetre. De munkájának 2. részében, a hol Ázsiát és Európát veti egybe, s evvel a földrajzi fekvés kérdését is szóba hozza, a testieken kivtíl már a szellemi tulajdonságokra is tekintettel van, Ekkép valóságos milieu-elméletet ad, a mely a felsorolt külső okok hatásából fejti meg az emberi fajok és népek elkülönülését. Elméletében három szempont a kiemelkedő. Először : a természet bőségét és az ember akaratát ellentétesnek látja ; az ázsiaiak gyávák és puhák, mert a természettől mindenük megvan, a míg a zord éghajlat és terméketlenség munkára ösztönöz, »mesterségeket« teremt. Másodszor : különös súlyt helyez az individualizálás irányában történő fejlődésre. A hol az időjárás nem egyforma, hanem ellenkezőleg, nagyon is sűrűek váltakozásai, ott a legfőbb eredmény az lesz, hogy az emberek is elkülönülnek egymástól, a népek a népektől, az egyének az egyénektől. Harmadszor : Hippokrates szerint a természeti tényezők nem adják meg az emberi szellem teljes magyarázatát. Itt a törvényeknek is van szavuk, mert az állam jó törvényei ellensúlyozhatják a természet befolyását. A mi a hippokratesi elmélet előzményeit illeti, már az ión történetírásban, Herodotos-ban is megfigyelhetjük a természeti factorok tekintetbevételét. De a környezeti levegőnek döntő szerepet (főleg pathogén szempontból) az akorbeli orvostudomány tulajdonít. Az »epidémiák könyvei« a hippokratesi gyűjteményben egész statisztikus módon jegyzik fel időről-időre, és helyről-helyre az egyes évszakok minőségét, hogy azután ebből következtessenek a fellépő betegségek fajaira és azok lefolyására. Az aitiologia kérdésében az orvostudományi elméletek is különválasztják a belső (a táplálkozási folyamatokból keletkező) és a külső (a környezeti levegő által előidézett) betegségeket. Végül az