Századok – 1909
Történeti irodalom - Bédier; Joseph: Les légendes épiques. Ism. Karl. Lajos 164
TÖRTÉNETI IRODALOM. 173 napvilágot látott, mely nagyrészt folyóiratokban elszórtan megjelent előadások gyűjteménye. A Monglane- vagy Guillaume d'Orange cyklust 24 epos alkotja. Egy eszme, a kereszténység védelme, egy hős, Vilmos körül csoportosulnak a költemények, Több cyklusok kéziratban maradtak ránk (Paris Bibi. Nat. 24.369 és a Boulogne-s.-M.). A látszólagos egység ellenére az egyes költemények magukon viselik a különböző korok és szerzők bélyegét. Majd a hősi ének, majd a mese hangján szólnak : az öt nemzedéken át húzódó genealógia az időrenddel ellentétes irányban halad. Az a kérdés merült fel : az egyes énekek mily történeti események folytán keletkeztek és a hagyomány útján hogyan módosúltak. Az eddig nyújtott szórványos magyarázatok ki nem elégítők. »Jonckboet óta Becker törekedett az egész cyklus keletkezésének magyarázatára«. Az eposok a hőst azonosítják szent Vilmossal, a ki küzdelmes életét kolostorban fejezte be. Aniane kolostor (Montpelliertől 23 km. északnyugatra) és S.-Guilhem du Désert (Aniane-tól 7 km-re) az eposokban gyakran emlegetett színterei Vilmos tevékenységének. A Verdus fölött épült hidat is az ő alkotásának nevezték. A két kolostor története néhány okmányában szerepelteti Vilmost. Aniane kolostor 804 decz. 15-ről keltezett adománylevelében és S. Benoît életrajzában 823-ból ; S.-Guilhem du Désert 804 decz. I4-ről keltezett adománylevelében és szent Vilmos életrajzában 1122-ből. Pückert kimutatta, hogy az összes elsorolt oklevelek hamisítványok. A két kolostor közt versengés folyt az egyházi felsőbbség miatt és nemcsak egy nappal korábbról keltezve hamisították az adománylevelet, hanem az eposok költői előadását is kiaknázták igazuk bizonyítására. Becker azt tartotta, hogy a barátok költötték a költői és a hagiographikus irodalomban azonos tényeket, a mikről egy északi trouvère Brioude-ban és Gellone-ban megfordúlva, véletlenül értesült s azonosította szent Vilmost a világi Guillaume Fièrebrace-szal B. Orderic Vital tanúságára hivatkozva és a barátoknak az énekesekkel való folytonos érintkezését hangsúlyozva, azt állítja, hogy a kolostorok oklevélhamisítói már kész költői művekre találtak, melyekből egyes neveket, tényeket merítettek. S.-Guilhem du Désert a Compostellai Jakab sírjához vivő zarándokút egyik állomása, melyen hemzsegtek a zarándokokat kísérő vagy azokra leső vándordalosok. Az eposban szereplő Vilmos egyúttal Toulouse grófja, a kinek életéről néhány sovány adatot jegyzett fel a történelem. Feltűnő a három századdal később virágzó költészet életrajzi adatainak gazdagsága. Gautier és mások lyrikus-epikus daloknak tulajdonították a tények emlékének fentartását. Ez az elmélet