Századok – 1909

Értekezések - MADZSAR IMRE: Egyének és tömegek a történelemben - I. 1

10 DR. M ADZSAR IMIÍE. und Beziehungen, diesem Schieben und Drängen der Individuen und sozialen Gruppen noch nicht gerecht.« 1 De ha a collectiv erők egész köre még Rankénál sem érvényesül teljesen, nem annyira, mint az egyén lelki világa, melynek bizonyára egyetlen jelentős oldalát sem nélkülözzük már a Ranke-féle történetírásban : akkor még sem lehet azt mondani, hogy a collectiv iránynak a történetírás fejlődéséről alkotott felfogása, minden egyoldalúsága és túlzása mellett, ne rejtene magában helyes felismerést. A mennyiben téves az a felfogás, nem abban áll a /óhibája, hogy a régebbi történetírásnak (bizonyos fokig kétségtelen) individualismusát túlozza (van-e egyáltalában történelmi törekvés vagy polémia túlzás nélkül ? e tekintetben Szentpétery tanulmánya sem kivétel ; egy lélektani törvény : az ellentétek egymást erősítő hatása az, a mi itt érvényesül), hanem abban, hogy ennek az individualismusnak okát nem jó helyen keresi. Tudatosnak, elvi természetűnek tünteti fel, holott világos, hogy nem valamely elméleti megfontolás működik itt a háttérben, hanem annak a psychologiának természete és természetes fejlődése, a melynek segélyével a történetíró az eseményeket megérteni törekszik. Ismeretes fogyatkozása a lélektani megismerésnek, hogy teljes értelemben objectiv sohasem lehet. Mihelyt nem önmegfigyelésről van szó, mihelyt a vizsgálódó túllépi saját lelki élményeinek körét (már pedig tudományos éppen az az igazság, a mely nem csupán egyetlen egyénre érvényes, hanem elismerése álta-1 Ed. Spranger, Die Grundlagen der Geschichtswissenschaft. Berlin, 1905. 38. 1. — Szentpéterynél a történelmi szempontot kissé nélkülözöm. Pedig mégsem lehet a collectivista törekvéseket egyszerűen a sociologia fellépésének és hatásának êgyik mellékterméke gyanánt feltüntetni. Gyökereik messzebb és mélyebbre nyúlnak. Már 1794-ben panaszkodik Condorcet, hogy a történelem csak egyesek történelme s a nagy tömegekről, melyek munkájukból élnek, megfeledkezik. (Esquisse d'un tableau historique des progrès de l'esprit humain.) Vagy 1829-ben Csaplovics : »alle Geschichtsschreiber glaubten bisher sich nur um die Könige, und um die Kriege herumdrehen zu müssen. Das Volk selbst, seine intellectuellen und moralischen Fortschritte oder Rückschritte, seine Denkart, seine Gebräuche und Sitten — alles dieses blieb aus der Geschichte der Völker immer ausgeschlossen.« (Gemälde von Ungern, Pesth, 1829, I. Theil, 9. 1.)