Századok – 1909

Történeti irodalom - Szádeczky Lajos: A székely határőrség szervezése 1762–64-ben. Ism. Gálos Rezső 156

TÖRTÉNETI IRODALOM. 161 részben, hogy tervét végrehajtsa, katonaságot hozott a város nyakára. így tehát Buccow csak azt jelenthette, hogy a határőrség szervezése a tágabb értelmében fölfogott csíki székelységben sikerült. E területen tehát az Erdővidékig elterülő részt kell értenünk. Azonban a csíki szervezés sem volt az erőszakos összeírással befejezve. Buccow tehát katonatiszteket küldött a nép közé s az egész területet katonai igazgatás alá fogta. Ez alatt azután folytatta a toborzást és tatár betörések hírét is ürügyűl használva, fegyvereket osztatott szét a »katonák« között és októberben elhatározta, hogy fölesketi őket. A nép ez utóbbira csak úgy volt hajlandó, ha feladatait körvonalazzák, helyesebben, ha kimondják azt, hogy őket a haza határain kivűl nem viszik harczba. Buccow e válasz elől mindétig kitért, s így mindössze 30 ember akadt, a kik föleskették magukat. E kudarczból persze hosszas vádaskodások keletkeztek. Buccow a közigazgatási tisztviselőkre, ezek Buccow embereire hárítottak minden felelősséget és így csakhamar a polgári és katonai hatalom tekintélye a nép körében alá volt ásva. Különösen a jobbágyságot bujtogatták erősen és (noha nyíltan Szádeczky sem mondja ki), az egykorú iratokból kitűnik, hogy már-már parasztlázadássá faj últ a lakosság nagy fegyelmezetlensége. Buccow jelentései minderről alig, vagy elferdítve számoltak be az udvarnak s így az újabb rendeletek sem javítottak a helyzeten. Sőt Carato és Ernst alezredesek túlkapásai (melyekről Halmágyi naplója s ennek kapcsán ismertetésünk is már megemlékezett) csak rontottak a helyzeten, mely az e fegyelmezetlenségek kapcsán elfogottak sorsa által még jobban kiélesedett. Ez elfogottak — a közigazgatási tisztviselők voltak. Ebben a zavaros időben kezd a nép először kivándorolni és pedig Moldvába. A mindjobban elfajuló helyzetet nem orvosolta a Kálnoky tábornok elnökletével kiküldött bizottság sem, a zendűlést elfojtani nem lehetett, mert a bizottság és a főkormányszék kétkulacsos szerepet játszottak. Ez csak növelte a kivándorlást, a mely — mint Szádeczky említi — Bruckenthalnak még ínyére is volt. Az így bonyolódó drámába ekkor belenyúlt egy kéz, a Lázár Imre keze. Az igazért harczolt és panaszával egyenesen a királynőhöz fordult. Nem is eredménytelenül. Kihallgatása meggyőzte az udvart legalább annyiról, hogy Buccow jelentései nem fedik a valóságot teljesen. És az udvar most már világosan akart látni. Lázár szerepének kinyomozása újabb nagy érdeme Szádeczkynek, a kinek nyolcz év előtt megjelent értekezése Lázárról még mitsem tud. Siskowicz ekkor kezd szerepelni és az ő SZÁZADOK. 1909 II. FÜZET. 11