Századok – 1909

Történeti irodalom - Szádeczky Lajos: A székely határőrség szervezése 1762–64-ben. Ism. Gálos Rezső 156

TÖRTÉNETI IRODALOM. 157 meg azt is, hogy a jelen kötet anyaga e részletek nélkül is teljes, hitelesen fölvilágosít mindarról, a mi az eseményekkel kapcsolatban van s az Akadémia, illetve Szádeczky e kötet kiadásával így is rendkívül nagy szolgálatot tett tudományunk érdekében. E kötet kiadása sokkal messzebbható jelentőségű, mint à milyennek czíme után ítéljük. A mádéfalvi veszedelem elszigetelten az események további lánczolatától, önmagában is fontos a "»très gentes« legérdemesebbjének, a székely népnek történetében. Kiölte lelkéből önbizalmának jórészét ; megmutatta, hogy az erőszak több a féltve, minden jólétnek föláldozásával is megőrzött jognál. De még nevezetesebbé lett a siculicidium concret következményei által : a kivándorlás miatt. Feldúlt otthonából menekülve, Bukovina felé megindúlt az az áradat, a melyet ugyancsak ez események legjobb ismerőjének, Szádeczky Lajosnak buzgó sürgetésére a kormány csak a közelmúltban, a nyolczvanas évek elején próbált irányában megfordítani, hazánk felé visszavezetni. A csángó -telepítések, illetve visszatelepítéseik jelentősége nőttön-nő : okai visszanyúlnak a mádéfalvi veszedelem idejéig, eredményei napjaink nagy nemzetiségi küzdelmeiig hatnak el. A mi a történetírásban eddig csekélyke pont volt, az a jelen kötet kiadásával egy hosszú hullámvonal kezdőpontjává lett. Szádeczky bevezetése új fénynyel világított be egy eddig nagyjában ismeretesnek látszott eseményt. Mert a mádéfalvi veszedelemről a most megjelent mű nem az első, sőt a Szádeczky tollából sem az első dolgozat. A tudomásunk szerint eddig megjelent dolgozatokat fölsoroltuk akkor, midőn folyóiratunkban a Balló István igen ügyesen megírt alkalmi füzetkéjét évek előtt ismertettük. (Századok, 1906. IX. füzet.) Már ott említettük, hogy az esemény első tudományos módszerű kutatója, gróf Teleki Domokos (Budapest, 1877.) az eseményre vonatkozó forrásmunkákat sokkal kevésbbé ismerte, hogysem dolgozata a kutatást befejezte volna. Szádeczkynek folyóiratunkban (1900. 197—220., 326—348.) megjelent értekezése a tárgyat magát nagyjában kimerítette ugyan, de Balló füzetkéje a kisebb részletekre nézve még mindig tudott kiegészítéseket adni a militia limitanea erőszakos szervezésének történetéhez. Ideje volt, hogy Szádeczky, a ki a székelyek történetének leg járatosabb ismerője és kutatója, az összes idevonatkozó adatokat összegyűjtse, különösen, mivel csakis ő látta meg az esemény jelentőségét a maga igazán nagy perspectivájában. Alkalom volt erre Halmágyi naplójának kiadása is, mert hiszen Halmágyi volt a szervezőbizottság jegyzője. Az eseményben magában tisztázni kellett (és megkönnyítette e feladatot Halmágyi számos följegyzése) Buccow és Siskowicz báró szereplését és szerepkörét, az esemé-