Századok – 1908

Értekezések - KARÁCSON IMRE: Sátorozó áják 919

968 KARÁCSON IMRE. adóztatás egyik oka volt a falvak pusztulásának. A lakosok a tűrhetetlen zaklatás alól máskép nem tudtak szabadulni, mint azzal az eljárással, hogy összeszedték értékesebb ingóságaikat, elhajtották barmaikat, s odahagyva állandó lakásukat, földjüket, egyszerűen megszöktek a falujokból.1) Erről a visszás helyzetről értesültek Konstantinápolyban is, mivel a falvak elnéptelenedése által a török államkincstár károsodott. Szultáni rendeletek is intézkedtek '-) az elszökött lakosok viszszatelepítéséről, de csekély eredménynyel. A földmíves nép többnyire olyan községekből szökött meg, melyek ziámet és tímár-birtokok voltak, vagyis a melyeket török katonák és hivatalnokok fizetés gyanánt kaptak, mint hűbérbirtokot. Az ily birtok nem volt apáról fiúra örökölhető, azért a birtokos rajta volt, hogy míg a kezén van a birtok, addig a lehető legnagyobb jövedelmet húzhassa belőle. Ennek a rablógazdálkodásnak eredménye volt a faluk elnéptelenedése. A megszökött lakosok egy része a városokba menekült, mert a városok többnyire kincstári birtokok voltak s ennek következtében a kivetett rendes adókon kívül másféle terheket a lakosok ott nem viseltek. A szökevény lakosságnak az a része, mely nem tudott valamely városba húzódni, kóborló életre adta magát. Ezek a földönfutókká lett magyarok, valamint az elnéptelenedett helyekre Oláhországból és Szerbiából beözönlő pásztornépek lettek a kháimánegián vagyis sátorozó ráják. A sátorozó rájáknak két osztályát lehet a török okiratok nyomán megkülönböztetni. A ráják egyik csoportját tették a defterbe foglalt ráják, a többiek pedig defteren kívül álló ráják voltak, kiket törökül khárids-i defter néven említenek az okiratok. A defterbe foglalt ráják után meghatározott összegű adót vetettek ki az egyes községekre, mit ha az illető rájákon behajtani nem tudtak, az esetben a községnek kellett azt megfizetni, mivel az adókat a község terhére rótták. A sátorozó ráják után kivetett adó községek szerint különbözött, s némely községben, melynek nagyobb határa volt, jelentékeny összegre rúgott. Csak példakép említek fel néhány községet a Sztambulban talált váradi defterekből. Diószeg város adói között reszm-i kháimánegián vagyis sátorozok adója czímen előjegyezve. van 2000 ákcse. Püspöki község 1500 ákcsét fizetett ezen a czímen, Kornádi község pedig 1575 ákcsét. Valamennyit túlhaladta azonban a váradi defterekben Szent-Margita község, mely a sátorozó ráják adója czímén 2400 ákcsét fizetett. Némely községekben ') Ezekre vonatkozólag több példát említ fel Salamon Ferencz is Magyarország a török hódítás korában czímű munkájában, 221—224. 11. 2) Török-magyarkori Államokmánytár, III. 367. és 392. 1. Különösen Ibrahim szultánnak 1647 márczius-havában kelt rendelete.