Századok – 1908

Értekezések - LUKINICH IMRE: Keresdi báró Bethlen Ferenc 1601–1653. - III. befejező közlemény 884

KERESDI BÁRÓ BETHLEN FERENCZ. 895 mond házassága által, továbbra is a fejedelmi udvar törekvése maradt. 1650 elején azonban komolyan »két fejedelmi kisasszony személyekről« volt szó ; az egyik Frigyes pfalzi választófejedelemnek, az egykori »téli király «-nak legkisebbik leánya, Henriette volt, a másik Nassaui János Lajosnak leánya, Vilmos orániai herczegnek unokatestvére, ki az »orániai herczegnő« czímet viselte.1) A fejedelmi család bizalmas hívei tanácsát is meghallgatta. Bethlen Ferencz és Bisterfeldius »derekas okokból« az orániai herczegnővel való házasságot tartották előnyösebbnek, Kemény János ellenben a pfalzi választó leányával kötendő házasság mellett volt, mert »úgy látszik — úgymond — több és nagyobb fejedelmekkel való affinitas következhetik ez házasság által, mintsem az másik által, mert szabados dispositiójú fejedelmek ; a másik pedig (t. i. Vilmos) dependens az respublicától, magától nem sokat tehető ; nagy példa restitutiójok ezeknek az fejedelmeknek, ennyi számtalan expensa, pusztulás, sok millióni számú embereknek elveszése által is, az sok felől való atyafiság, tandem tandem ugyan restituálák, intra exilium pedig mind gondjokat viselék.« Végűi, mert »együgyősségben neveltetvén« inkább remélhető, hogy alkalmazkodni fog Zsigmondhoz.2) Rákóczyék maguk is Kemény János álláspontján voltak, a mi mindenesetre Zsigmond óhajtásával is találkozott, kinek tetszése »erre látszik inclinálni.« A választófejedelem családjának a terv ellen kifogása nem lehetett, úgy hogy a házassági feltételek megállapítása akadály nélkül megtörténhetett. 1650 aug. 20-án az eljegyzés formailag is megvolt. »Egy német pomerániai úr jöve hozzám, — írja erre vonatkozólag Bethlen Ferencz még Nyitráról — az ki bizonyoson beszélé, hogy az hassiai ágensnek az asszonya, az saxoniai fejedelemnek meg az brandenburgi elector írta meg, hogy Berlinben 28 Augusti volt praesentationes sponsalitiorum és hogy annyi gazdagságot promittált Ngod, hogy az királyok közül is kevés praestálhatná, úgy örömmel és tripudiummal írták meg és hogy akkor tractálták locum, modum et tempus nuptiarum .... Ez a hír ez elmúlt szombaton és vasárnap érkezett Bécsbe . . . Istennek hála, Ngodnak ide s oda fel, kévánságaés méltósága szeréntvaló jó híre, neve vagyon.«3) Az a sok remény, melyet a fejedelmi család Zsigmondnak házasságához fűzött, nem válhatott valóra. Az esküvő 1651 jun. >) V. ö. Szilágyi S. Rákóczy Zsigmond, 142—143. 11. -) Tört. Tár, 1890. 424. 1. 8) Bethlen Ferencz levele Rákóczy Zsigmondhoz, 1650 szept. Tört. Tár, 1890. 454. 1.