Századok – 1908

Értekezések - LUKINICH IMRE: Keresdi báró Bethlen Ferenc 1601–1653. - III. befejező közlemény 884

892 I.UKIMCH IMRE. Ferdinánd nemsokára fogadta is a követséget ; az előterjesztések iránt jóindulatot mutatott,— Bethlen legalább úgy látta — kedvesen vette a fejedelem ajándékait is, úgy hogy Bethlen nem tartotta időszerűtlennek és koczkázatosnak III. Ferdinánddal titkos megbízatását is közölni, mely Erdélynek a török portához való viszonyát érintette. A porta jelenleg Erdély iránt jóakaratú, »felette nagy maga ajánlásival van az porta és vezérek«, — mondja az instructió •—• de Bákóczy elsősorban keresztyénnek tartja magát, s ezért — úgymond — »ő felsége úgy ne itíljen felőlönk, hogy hozzájok való ragaszkodásunkot feljebb becsülnők az keresztyénséghez való bizodalmunknál és keresztyéni kötelességünknél, azok között penig mindenek felett a mint hogy ő felségéhez való additiónkat praeferáljuk, úgy mint keresztyén monarchában mindenek felett való bizodalmunkot is Isten után collocáltuk, elhivén azt, hogy considerálván ez szegény hazának állapatját bölcsen, noha б felsége birodalmi közt nincs, mindazáltal mind természeti szerént szokott s mind keresztyén monarchai méltóságos hivatalja szerént, az egész keresztyénségért is, úgy vigyáz mind mi reánk s mind ez szegény hazára, hogy kit Isten távoztasson, ha attól az nemzettől tanálkoznék következni valami háborgatása vagy határiban vagy szabadságiban, úgy mint antemurale totius christianitatis, nem mulatná el kegyelmes provisióját és segedelmét, melyet ez szükséges időkben ő felsége praedecessori is megcselekedtenek.«1) Az indító okokat a fejedelem, a Lengyelországból újabban nyert hírek hatása alatt, a következőkben összegezi : »Az (lengyel) cancellarius király nevével igen nagy confidentia alatt communicálta velünk az consiliumot, hogy az megholt királynak propositumja szerént continuáltatnék az török ellen való hadakozásnak szándéka, kinek szemmel látott jelét is referálja ; mely consiliumban császár ő felsége biztató eszköz, hadainak elbocsátását ez szükségre ofüerálván az királynak, velenczésektől pedig és több sok fejedelmektől instigáltatván, ugyanakkor jelen lévén mind ő felsége követje az királynál s mind több sok fejedelmeké«. »Az mi itiletünk szerént egész lehetetlenségnek látszik, hogy más azt felköthesse, hanem vagy római császár ő felsége, avagy ha nem ő felsége neve alatt is, lengyel vagy más, de az ő felsége tanácsával és segítségévél,«2) pataki főiskola könyvtárában. Szabó Károly : Rmk. II. k. 201. 1.) Sajnos, nem férhettünk hozzá, mert a könyv unieum lévén, a főiskola igazgatósága nem küldhette meg. >) Az 1650 jul. 28-án kelt titkos utasításból. Erd. Orszgy. Emi. XI. 95. 1. 2) 1650 aug. 20-án a követeknek írt levele. Erd. Orszgy. Emi. XI. k. 101—102. 11.