Századok – 1908

Értekezések - LUKINICH IMRE: Keresdi báró Bethlen Ferenc 1601–1653. - III. befejező közlemény 884

890 LUKINICII IMRE. melik ki e követségre s azért nem küldik Lengyelországba 1649 őszén. Bethlen Ferencz instructiója változatos tartalmú ; konkrét esetekről és sérelmekről van benne szó, melyek elintézése azonban egyúttal elvi jelentőségű határozathozatal, a linczi béke pontjainak szabatos körülírása, tehát a jövőre nézve normativum volt. »Igen is arra vigyázzanak pedig ő Kegyelmek tam in hac materia, quam etiam in aliis, micsoda értelmekkel veszik és magyarázzák az diplomáknak szavait«, figyelmezteti őket az instructió. Arra is ügyeljenek, hogy a császári udvar »halogatásnak alkalmatosságával« ne találjon kibúvót semmi tekintetben sem, mivel »ez dolog nekünk is méltóságunkba jár.« A fejedelem ezt nem ok nélkül hangoztatta. Megtörtént, hogy II. Rákóczy György Rosályi Kun Istvánnak »valami libera dispositióról való jus regium«-ot adományozott Szatmár és Szabolcs vármegyékben is. Kun István a linczi béke értelmében megerősítést kért a császártól, de az »ekkediglen tőle denegáltatott.« Az is előfordult, hogy »minapiban Károlyi Ádám uram instantiájára hihető parancsolt ő felsége az nemes (Szatmár) vármegyére recipiálása felől, minket pedig senki nem requirált felőle«, holott a megyének volt törvényesen kinevezett főispánja az erdélyi fejedelemtől. Sérelmes volt a Bereg és Ugocsa vármegyebeli dézsmák bérbeadásánál újabban tapasztalt eljárás is. E két megye dézsmájának bérlete ugyanis jog szerint a Rákóczy családot illeti, mely ott nagybirtokos, s másrészt, mert azok a dézsmák »ab antiquo szoktanak megárendáltatni ad intertentionem confiniorum«, a jelen esetben tehát a Szatmár vármegyebeliek részére. S most mégis törvény ellenére az egri püspök formál arra jogot. Ellentétek merültek föl továbbá a salétromfőzés ügyében is. A nádor és a kassai generális ugyanis azt kivánták, hogy az általok megnevezett Szabolcs-megyei falvak kizárólag a császár számára főzzék a salétromot, azok pedig »oly faluk, az kiken kivűl vagy semmit, avagy csak igen keveset ha szoktak készíteni.« A fejedelem ezt nem engedhette meg, de abba készségesen beleegyezett, hogy e két vármegye valamennyi salétromfőző helyén termelt salétrom harmadrésze a császár rendelkezésére bocsáttassék, a mi méltányos is volt, de a nádor és a generális elégedetlenkedtek. »Az harminczadok állapatjábúl is vagyon nem kicsin difiicultás.« A fejedelem ugyanis a linczi békét követő tárgyalások álláspontján állván úgy határozott, hogy »intra limites regni egy harminczadvételnél többel a kereskedő rendek és regnicolák ne terheltessenek« ; tehát ha valakit a magyar király birodalmában megharminczadolnak, ugyanazon az erdélyi fejedelem uralma alá tartozó birtokokon