Századok – 1908

Történeti irodalom - Kretschmayer; Heinrich: Die österreichische Zentralverwaltung; l. Fellner. - Laban Antal: Az Árpád-házi Szent Erzsébet legendák irodalmunkban. Ism. Gálos Rezső 840

• TÖRTÉNETI IRODALOM. 84 Î A bevezetésnek további részeiben Szent Erzsébet életével ismerteti meg az olvasót, s különösen kiemeli azt a barmoniát, mely Erzsébetben az aszkéta és az ember között volt. A középkor legendáinak és a modern legenda-irodalom eszményi felfogásának épen e problémában rejlik a különbsége — mint azt már másutt (Katb. Szemle, 1906. 969.) kifejtettük. Laban arra mutat rá, hogy a rózsa-legendában e különbség szétfoszlik. Ez magyarázza meg, hogy Szent Erzsébet legendája az egész középkoron át a modern irodalomba eljutott. Nálunk Prav György, Toldy és Danielik fedezték fel a magyar irodalomtörténet számára Erzsébet-legendáinkat. Két latin-nyelvű legendánk is van. Az egyik a Temesvári Pelbárté, a másik kitűnő tanitványaé, Laskai Osváté. Pelbárt háromszor említi Szent Erzsébetet ; és pedig a Sermones de Sanctis 96—98-ik beszédeiben. Pelbártról Praytól Horváth Cyrillig azt hitte az irodalomtörténet, hogy forrása Theodorik legendája volt. Laban könyvének egyik legszebb, közelfekvő eredménye, hogy Pelbárt főforrása Jacobus a Voragine Legenda aurea-ja volt. Katona Lajos módszerének megfelelő pontossággal veti össze véges-végig a két legendát s kifejti, hogy Pelbárt legendája hitelesség dolgában az elveszett franciskánus életrajzzal ér föl. A legenda homiletikus részeinek forrását Laban további kutatások után a Thesaurus novus-ban, egy már kevésbbé ismert gyűjteményben fedezte fel, s azoknak a részeknek eredetét, melyek sem a Legenda aurea-ban, sem a Thesaurusban nincsenek meg, Herolt Jánosnak, a Discipulus-пак gyakran idézett művére vitte vissza. Laban azonban nem elégedett meg ennyivel, hanem a kisebb részletek forrását is kikutatta és azt e részletek motívumai alapján egy feltételezhető ismeretlen szerkezetben keresi, melynek a franciskánus Vita származékának kellett lennie. Másik latin Erzsébet-legendánk a Biga Salutis-ban található fel, egyikében azon műveknek, melyekkel az irodalomtörténet a legújabb időkig nem tudott tisztába jönni. Pray óta a Biga Salutis szerzőjének Pelbártot tartották. Mikor e sorok írója Michael de Ungaria dolgaival foglalkozott, megütközéssel látta, hogy Czvittinger meg Michael művei közé sorolja a Bigát s a Biga alapján megteszi Michaelt pesti franciskánus rendfőnek. E tévedést könnyű volt Horváth Cyrill és még inkább Katona Lajos kutatásai után helyreigazítanunk (Sárosp. Füzetek, 1905. 406. 1.), és Laban is Horváth munkája alapján már a harmadik kiváló prédikátorról, Laskai Osvátról, Pelbárt kitűnő tanítványáról szól. A Biga de Sanctis részének 108. és 109. beszédében van az