Századok – 1908

Történeti irodalom - Horváth Jenő: A történelem bölcselete. Ism. Rácz Lajos 834

836 • TÖRTÉNETI IRODALOM. 836 érzékszervek nyújtotta adat, de ez még nem ismeret, annál kevésbbé tudomány ; hiszen akkor az állatoknál is beszélhetnénk ismeretről és tudományról, s még sem beszélünk, mert micsoda nagy út, nagy szellemi munka van még hátra az érzékek felfogta ingerektől a természettudományi megismerésig ; micsoda szövevényes módszerek, mélyenjáró számítások útján alakúi ama primitiv elemekből tudomány ! S hogy a történelem természetfölötti ismeret lenne ? De hiszen természetfölötti ismeretről eddig csak az orthodox theologia beszélt, értve alatta az isteni kijelentést, melynek természetfölötti (supranaturalis) úton jutott az ember birtokába. Mint látjuk, e nagy mondás csupa képtelenség. Pár lappal utóbb e mondást már kissé érthetőbb alakban fejezi ki, azt mondván, hogy »a természetes ismeretek mellett vannak érzékeinkkel meg nem szerezhetők is, melyekre a történettudomány van utalva.« (6. 1.) Ám e mondás még így sem állhat meg, mert egyfelől természeti ismereteinket sem csupán érzékeinkkel szerezzük, s másfelől a történettudomány ép oly mértékben rá van utalva az érzékek közreműködésére, mint a természettudomány ; hát ugyan az epigraphia, oklevéltan, régiségtan, anthropogeographia — hogy egyebekről hallgassunk — mi módon szerzi adatait, ha nem érzékeink útján ? — Ilyen rejtélyes nagy mondások még : »tétettek ugyan szellemes megjegyzések, melyek espritszerűen erre a tárgyra kívántak hatni« (14. 1.) ; »a természet összbenyomásának egyik eredménye a természetbölcselet, másik a természetjog.« (48. 1.) Rejtélyes — szerzőnkre nézve —a transcendentális szó értelme, mert azt kétszer is a transcendens szó helyett használja. (209. 210. 1.) Határozottan tévesek a következő állításai : »Ha az anyag felé hajlanak (az ember) elvi kijelentései, realismus, ha a szellem felé, positivismus, ha való a létező, melyről képet alkot, létre jön a phaenomenalismus.« (54. 1.) Szerzőnk itt realismust ír materialismus helyett, positivismust idealismus helyett, phaenomenalismust realismus helyett. — »Descartes és Pascal elhagyták Francziaországot.« (217. 1.) Pascal, tudomásunk szerint, soha sem hagyta el Francziaország földjét. — »Bacon, Spinoza, Leibniz, Hobbes és H. Grotius nevéhez fűződik a bölcselettudomány újjáalakítása« (218. 1.), — s hol marad a bölcsészet megalapítója s hosszú ideig egyik vezére : Descartes ? Hibának kell tartanunk, hogy az egyes fejezetek élén gazdagon felsorolt külföldi írók közt nem említ meg sok olyan magyar írót, a ki méltán helyet foglalhatna köztük ; így idézhető lett volna a 71. lapon Beöthy Leó (A társadalmi fejlődés kezdetei), a 85. lapon Jászi Oszkár (A történelmi materialismus állambölcselete), a 117. lapon Felméry Lajos (A neveléstudomány kézikönyve), a 124.