Századok – 1908

Értekezések - MADZSAR IMRE: Mügeln Henrik és krónikáink 818

MADZSAR IMRE. MÜGELN HENRIK ÉS KRÓNIKÁINK. 819 a nélkül azonban, hogy a bécsi udvari könyvtár 2919. sz. codexének Mügeln-szövege a 2866. számúban foglaltnak másolata volna, mint Marczali Henrik állítja. (A magyar történet kútfői az Árpádok korában, 1880. 48. 1.) A fő az, hogy Kovachich szerencsés véletlen folytán az előtte ismeretes két kézirat közül az egyikben épen azt használhatta fel, a mely a kilencz között ma is aránylag legjobbnak mondható. 2. Mügeln fordítása kétségtelenül ép oly közel áll a mintaszerűséghez, mint a német írók azon állítása az igazsághoz, hogy Mügeln a latin szövegnek is szerzője. Mindazonáltal a Domanovszkynál közölt hibák egynémelyikére nézve védelmembe kell vennem a fordítót. — a) A tulajdonnevek eltorzításában az oroszlánrészt mégis csak a másolóknak kell tulajdonítanunk, a mint természetes is, hogy a másolásokban a tulajdonnevek szenvednek legtöbbet. E mellett a Kovachich-kiadás tulajdonnevein kívül annyi más legkülönfélébb varianst találhatunk a többi hét codexben, hogy igen bajos volna megállapítani a rontásból azt a részt, a mely magának Mügelnnek terhére írandó.2) — b) Az »Aldaricus-Maurinus« átalakulás keletkezésére 3) vonatkozólag felvilágosítással szolgál nekünk az a körülmény, hogy a latin redactiók öt codexében (Vindobonensis pictus, Bélái, Teleki, Kaprinai codexek és Pozsonyi Krónika) a »Rex Gottorum maximus, nomine Aldaricus« szavak maximvs-а marinus-та ferdült.4) A Mügeln-féle szövegben tehát egy primitív conjectura fekszik előttünk, a mely a marinus-ból tulajdonnevet csinált, minek következtében azután még egy tulajdonnév az amúgy is sokat rövidítő Mügeln, esetleg már az előtte fekvő latin szöveg írója előtt fölöslegesnek, illetőleg értelmetlennek látszott. A »maximus—marinus—Maurinus« folyamatból egyébiránt még az is következik, hogy a Mügeln használta latin szöveg olyan volt, ') Domanovszky id. m. 20. 1. a) A másolók minden valószínűség szerint mind ép úgy német anyanyelvűek voltak, mint maga Mügeln, nem tehetjük fel tehát, hogy a magyar nevek szabatos írása iránt érzékük lett volna. Mathes Ebner neve (kit Kovachich soproni eredetűnek sejt. Sammlung kleiner noch ungedruckter Stücke. Ofen, 1805. XIX. lap.) az egyik wolfenbütteli kéziraton, továbbá az a körülmény, hogy a pozsonyi szöveg az Of пег Stadtrecht codexében található, valószínűvé teszi azon természetes föltevésünket, hogy a Mügeln-féle fordítás főleg városaink németajkú polgárságának körében talált magának közönséget. s) Id. m. 19. 1. *) Ezzel szemben a Toldy-kiadás 18. sz. jegyzetében említett három codexen, illetőleg ősnyomtatványon kívül még az Acephalus, Sambucus és Csepreghy codexek is megtartották a helyes olvasást, míg Kézainál a »maximus« kimaradt. (Domanovszky szíves közlése.) 52*