Századok – 1908

Értekezések - ZOVÁNYI JENŐ: Sárospatak reformácziója 806

814 ZOYÁNYI JENŐ. ez az állapot. Legelfogadhatóbbnak látszik mindenesetre az 1548 év, a melynek januárjában meghalt Perényi Péter és így teljesen szabad kezet nyert az immár tizenhatodik évében jáió s atyját áldozatkészségben messze felülmúló Perényi Gábor. Sajnos, nincs tudva, hogy ki volt az első iskolamester, bizonyos azonban, hogy ugyanannak kellett lennie a sárospataki lutheránus egyház első lelkészének is, mert a következő évben, 1549-ben helyébe hívott Kopácsi szintén együttesen vitte a lelkészi és tanári hivatalt. !) Ez utóbbi minőségében latint és görögöt tanított, a melyek közül a görög legalább is középfokú iskoláknak tartozott a tantárgyai közé. Mindamellett az intézet még középiskolai jellegéhez mérten is meglehetősen fejletlen volt, a mennyiben a lelkészi hivatalánál fogva sok egyébbel is elfoglalt egyedüli rendes tanító végezte benne az összes teendőket. De fel van jegyezve, hogy segítgetett neki ebbeli munkájában hü tanítványa s mintegy gyámfia, Balsaráti (helyesebben Bassarági) Vitus János, azonban még csak nem is segédtanítói állásban, hanem csupán mükedvelésképen. Egyúttal ő maga meg előkészült a külföldi tanulmányozáshoz, ugyancsak Kopácsinak a vezetése mellett ismereteket szerezvén a bölcsészet elemeiben is. Két év múlva, 1551 julius 10-én be is iratkozott a wittenbergi egyetemre, -) a honnan három évvel később magister czímmel távozott az olasz egyetemekre s orvosi oklevéllel tért haza 1560-ban. A felette Szikszai Fabricius Vazultól 1575-ben latinúl tartott gyászbeszéd részletes életrajzát adva, az említetteken kivűl elmondja még, hogy udvari orvosa volt Perényi Gábornak, a kinek halála után egy ideig folytatta még orvosi működését, míg 1570-ben olaszliszkai lelkész, 1571 végén pedig sárospataki első pap lett s mint ilyen halt meg 1575-ben. Csakhogy az életíróitól épenúgy, mint a sárospataki kollégium történetének kidolgozóitól egyaránt emlegetett sárospataki tanári, sőt igazgatói működéséről mélységesen hallgat Szikszai, a ki pedig a legjobban tudhat vala róla, ha igazán működött volna ebben az állásban. Bassarági Vitus János ennélfogva kihagyandó a sárospataki tanárok névsorából. Hogy működött-e valaki Kopácsi mellett, illetőleg rajta kivűl a sárospataki középiskolában a század ötvenes éveiben, arról egyáltalában nem adnak felvilágosítást hiteles adataink. 1) U. o. 2) Foerstemann : Album Academicum Viteb. I. 267. 1. Itt »Johannes Vitus Brandeburgensis« néven fordul elő helytelen olvasás következtében. Noha Szikszai szerint is 1551-ben ment külföldre, eddig általánosan 1549 volt elfogadva ennek éveűl.