Századok – 1908
Értekezések - ZOVÁNYI JENŐ: Sárospatak reformácziója 806
812 ZOYÁNYI JENŐ. protestáns tanintézet, megállapítható immár közvetlen források nyomán, hogy csak Perényi Gábor alapított efféle iskolát és ugyancsak az ő segítségével fejlesztetett az főiskolai jellegűvé is. Félreérthetetlenül és félremagyarázhatatlanul kinyilatkoztatja ezt a Szikszai Fabricius Vazultól Perényi Gábor felett 1567-ben tartott, de csupán egyetlen nyomtatott példányban fenmaradt nagyérdekű latin beszéd, mely ugyanis egy részletében így parentálja Perényit : »Gyászolják a pannóniai egyházak igen kegyes dajkájokat és pártfogójokat, mikor épen a vallásra tartozó dolgoknak legszomorúbb állapotában fosztattak meg tőle. Szomorúság emészti ezt az iskolát, melyet ez a kiváló jóságú főúr az ezekben a néhol nagyon nyomorúságos időkben szétzilált és megzavart oktatásügynek mintegy hajótöréséből nagy buzgalommal össze kezdett gyűjteni, — szomorúság, mert oly nagy pártfogójától fosztatott meg, a kinek kegyességébe és áldozatkészségébe fejlődésének teljes biztosítékát fektette«; egy másik helyen pedig még részletesebben előadja, hogy »midőn a nagyon bölcs és tervezésben felette leleményes főúr igen jól belátta, hogy a közügy javához és biztonságához mennyire hozzájárúi az iskolák alkalmazása és a tisztességes tudományok művelésének ápolása, s általában ő maga is tudományszomjas, a tanult embereknek pedig igazságos méltánylója lévén, lelkiismeretesen gondoskodott róla, hogy mindig virágzó iskolái legyenek birtokán, különösen Sárospatak városában, a melyből mintegy trójai lóból, kegyes és tudós férfiak kerültek ki, a kik most szerte Magyarországon nagy dicsérettel szolgálnak iskolákban és egyházakban. És a midőn látta, hogy hazánknak oly gyászos bonyodalmaiban mindenfelé szét vannak zavarva és a rettenetes háborúk pusztító zajában elűzettek a hasznos tudományok, a bizonytalan tanyákon kószáló múzsákat mintegy a hajótörésből ismét össze kezdte gyűjteni még Erdélyből is, és ezen a székhelyen, melyet mint tanulmányainkra nyugalmasabbat és alkalmasabbat kiszemelt a birtokán, teljes erővel és áldozatkészséggel felkarolta, hogy semmi ne hiányozzék az ifjúság tanulmányozására szükségesekből«. 2) Annyira világos beszéd mindez, hogy valósággal csodálkozásba esik felőle az ember, hogy miképen lehetett mind e mai napig annyira közkeletű a hagyományosnak mondható felfogás ? Mintha sohasem olvasta volna sem Szombathi, sem a nyomdokain járó pár ' ember ezeket a részleteket, melyeket pedig amaz még idéz is munkájában ! Vagy talán elhomályosította tisztánlátásukat akár a rájok maradt vélekedés iránti kegyelet, akár valami rájok zúduló visszatetszéstől való öntudatlan félelem ? J) A sárospataki könyvtárban őrzött másolat 10. lapján. U. o. 28—29. lap.