Századok – 1908

Értekezések - LUKINICH IMRE: Keresdi báró Bethlen Ferenc 1601–1653. - II. közl. 781

KERESDI BÁRÓ BETHLEN FERENCZ. 1601 — 1653. — MÁSODIK KÖZLEMÉNY. — III. Erdélynek és Lengyelországnak personális uniója a János Zsigmond jelöltsége, főleg azonban Báthory István lengyel királysága óta állandó törekvése volt az erdélyi fejedelmeknek és a lengyel rendek egy részének. Az indító okok kezdetben politikai természetűek, a XVII. században azonban ezek mellett inkább a felekezeti érdekeknek van nagy részök e törekvésekben. A katholikus reactió a protestantismust Lengyelországban is háttérbe szorítja, sőt megsemmisítésére tör, viszont a protestánsok, vagy másként dissidensek, régi jogaik megvédéseért s politikai elismertetésükért elszánt küzdelemre határozzák el magukat. Sikert azonban csak külföldi protestáns fejedelem közbelépésétől, esetleg lengyel királyságától remélhettek ; ezért lesznek a szomszédos protestáns jellegű Erdélynek fejedelmei állandó lengyel király-jelöltek a választások alkalmával.1) I. Rákóczy György eleinte nem sokat látszott törődni a lengyel korona elnyerhetőségének eszméjével, mely egyébiránt nagy elődét is foglalkoztatta,-) mert lekötötték fejedelemsége biztosításáért folytatott küzdelmei. De sokoldalú tevékenysége mellett is élénk figyelemmel kisérte a Lengyelországban történteket s kereste a dissidensekkel való összeköttetéseket is, kik viszont csak alkalomra vártak, hogy Rákóczy figyelmét formálisan felhívják a hagyományossá vált politikai törekvésre. A dissidensek fejének, Radzivill Janussius litván herczegnek követei 1643 aug. 9-én Dézsen, a fejedelmi udvarban valóban meg is jelentek, állítólag azért, hogy Rákóczyt közbenjárásra !) Részletesebben szólunk erről : »I. Rákóczy György és a lengyel királyság« cz. dolgozatunk 4—12. 11. (Budapest, 1907.) !) Szilágyi S. Bethlen Gábor utolsó tervei és halála. (Budapesti Szemle, Uj foly. VII. 229. 1.)