Századok – 1908

Tárcza - Értekezések az iskolai Értesítőkben (Lukinich Imre) - 757

76 а TÁRCZA. alapján. Szól tehát Peisistratos koráról, Kleisthenes reformjairól, az areopag fénykoráról és végűi a demokráczia teljes kifejlődéséről. Különös, hogy az Athenaion politeia arisztokratikus felfogású szerzője nem rokonszenvez a demokráczia legnagyobb alakjával, Periklessel, ki egészen eltörpül nála, szerinte gondolatszegény és mások befolyása alatt álló ember. A dolgozat mindvégig önálló felfogásról, az irodalom teljes ismeretéről tesz tanúságot, ezért tudományos irodalmunk gyarapodásának tartjuk. 1 FEJÉR ADORJÁN : Nero névelője. (Bajai kath. főgymn. Ért. 9—41. 11.) — A dolgozat L. Annaeus Senecáról szól, ki — mint ismeretes — Agrippina felszólítására a tizennégy éves Nero nevelője lett. Nevelői tiszte késztette a kiváló bölcselőt arra, hogy tanítványa számára megszívlelendő olvasmányokat írjon ; így született meg a »De ira« »De dementia« czímű műve. A dolgozat nagyrészt e két műből vett szemelvényeket tartalmaz, részben hű fordításban, részben pedig szabad átdolgozásban, de úgy, hogy Seneca mindkét értekezésének gondolatmenete kitűnjék. A szerencsétlen véget ért Seneca életrajzán kívül az általános politikai viszonyokat is jellemzi, s így a dolgozat, mely egyébiránt a tanuló ifjúság igényeit tartja szem előtt, tanulságos korrajzzá bővül. BAKSAY JÓZSEF : Közlemények L. Annaeus Seneca erkölcsbölcseleti elveiből. (Szegedi kegyes-rendi főgymn. Ért. 3—40.11.) —Az előbbihez hasonló tárgyú és irányú derék dolgozat, mely, mint czíme is elárulja, Seneca erkölcsbölcseleti elveinek ismertetésére helyezi a fősúlyt. Seneca életrajzán kívül megtaláljuk benne Senecának mint bölcselőnek alapos méltatását, s a korabeli philosophia általános jellemzését is, mely utóbbinak ismerete nélkül Seneca jelentőségét nehezebb megérteni. DARKÓ JENŐ : Adalékok Laonikos Chalkondyles történetírói egyéniségének jellemzéséhez. (Budapesti VII. ker. külső áll. főgymn. Ért. 3—25. 11.) — Chalkondyles a byzantiumi történetírásnak magyar történelmi szempontból is fontos kútforrása. Műve a XV. század eseményeire vonatkozólag bír fontossággal, főleg azért, mert a korabeli görög történetírók közül ő az egyetlen, ki az eseményekről teljesen tárgyilagosan ír ; hangja a leggyakrabban hideg, néha azonban, mikor szerinte az igazság úgy kívánja, nem vonakodik az elismerés kifejezésétől, vagy a gáncsolástól. Csupán Rómával szemben nem tud objectiv lenni, nem a vallási ellentétek miatt, hanem mivel Rómában Hellas régi versenytársát és koronként elnyomóját látja. Módszere hasonlít a Thukydideséhez ; forrásait óvatosan megválogatja, egybeveti, tudósítást csakis attól fogad el, a kit megbízható-