Századok – 1908

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Az oláh telepítés legelső okleveles emléke 577

AZ OLÁH TELEPÍTÉS LEGELSŐ OKLEVELES EMLÉKE. Oláh honfitársaink szeretik abban az illusióban ringatni magokat, és még inkább szeretnék elhitetni másokkal, hogy ók Erdélynek őslakói, kiket a magyar honfoglalás már itt talált. Ezzel szemben a leghitelesebb történeti bizonyítékok, az oklevelek, azt tanúsítják, hogy az oláhok a XIII. évszázad folyamán lassanként szivárogtak be Erdélybe, főkép a tatárjárás után. E század előtt oklevél nem említi őket, s a XIII-ik század folyamán is alig 10—12 oklevélben van szó róluk. Első nyomuk a Bodza folyó mellékén mutatkozik, majd az Olt mellett, s csak később említtetnek a beljebb fekvő vidékeken is. Ezek a nyomok betelepítésökről nem szólnak, csak a már bent levőkről emlékeznek. A legelső oláh-telepítésről szóló emlék &z az alább bemutatandó eddig ismeretlen oklevél, mely 1292-ben kelt s az utolsó Árpád-házi királytól származik. Hogy ennek történeti értékét és nagyjelentőségű tanulságát megállapíthassuk, szükségesnek vélem az azelőtti oláh vonatkozású okleveleknek sorozatát összeállítani. 1. Az oláh név először abban az 1222-iki oklevélben fordul elő, melyben II. András király Salzai Hermannak, a német lovagok nagymesterének a Barczaságot újra adományozza, felmentvén őket a vámfizetéstől, akár a székelyek, akár az oláhok földjén menjenek is keresztül. Ezt Honorius pápa is megerősíti 1222-ben. Az itt említett oláhoknak a Bodza folyó mellékén kellett tartózkodniok.1

) ') Hunfalvy Pál : Az oláhok története, I. 327—329. 1. Továbbá : Az oláh incolatus Erdélyben. (Századok, 1879. évf.) Az oklevelek kiadva Zim-mermann- Werner : Urkundenbuch der Deutschen in Siebenbürgen, I. köt. SZÁZADOK. 1908. VII. FÜZET. 37