Századok – 1908

Történeti irodalom - Horánszky Lajos: Bacsányi János és kora. Ism. Gálos Rezső 557

TÖRTÉNETI IRODALOM. Bacsányi János és kora. Eredeti levelezések és egykorú források nyomán írta Horánszky Lajos. Budapest, 1907. Hornyánszky Viktor kny. 4-r. 535 1. Huszonhat műmelléklettel. Bacsányi nemcsak költői, hanem finom aesthetikai érzékkel is megáldott ember volt. A kik a XVIII. század végének irodalomtörténetével foglalkoztak, régóta tudták róla, hogy kortársainak működését a kritikus szemével is nézte. Dayka Gábor, Szentjóbi Szabó László költeményeit saját példányában bőséges, néha azonban igen subjectiv ízű megjegyzésekkel kisérte. Hogy milyen fejlett ízlése volt, azt a Zrinyiászhoz írt jegyzetei bizonyítják. Általában hálás feladat volna Bacsányinak mint kritikusnak megítélése könyvtára alapján, mely jórészt a Nemzeti Muzeumba került. Hogy ez a munka sok érdekes eredménynyel járna, azt az eddig említetteken kívül a Himfy Szerelmei-hez írt megjegyzései is bizonyítják.1) Az első kiadásnak az a kötete, a melybe Bacsányi e jegyzeteket (Kisfaludy Sándor kérésére) írta, Horánszky Lajos kezébe került. A véletlen — ezúttal Thaly Kálmán és Thallóczy Lajos személyében — Horánszky érdeklődését még inkább Bacsányira irányította, mikor a két tudós Horánszkynak tudomására juttatta, hogy a bécsi levéltárak költőnkre vonatkozó sok becses adatot őriznek ; és most már ezek felé fordult figyelme. Beható kutatás után jelent meg az a díszmű, mely egy mindenképen érdekes egyéniség rajzára van hivatva világot deríteni. A szerző nem járt járatlan utakon. Ügy tudjuk, maga is foglalkozott már Bacsányival, és a költő hamvainak hazahoza•) Mivel ezekkel tárgyuknál fogva folyóiratunkban nem foglalkozhatunk, csak itt jegyezzük meg, hogy Horánszky ismertetése néhol téves. Pl. az 622. 523. 1. azt írja, hogy Bacsányi néha egészen kifogástalan (!) rímeket is kritika tárgyává tesz ; ilyen »kifogástalan« rímek Horánszky szerint ezek is : tenger — nem mer, képzelem — velem ! Holott épen az mutatja Bacsányi kitűnő rímérzékét, hogy az ilyeneket mindig hibásaknak mondja. V. ö. Irodalomtört. Közi. XVII. 112. veled — neveled, tsendességét — véget stb.