Századok – 1908
Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Orczy Lőrincz és a Tisza-szabályozás - I. közl. 29.
30 CSÁSZÁR ELEMÉR. politikai fontosságát. A nemesség csak egyéni vagy családi érdekeket tartott szem előtt, mikor birtokait szaporítani igyekezett, az államhatalom csak mennél többet akart kizsarolni a »misera plebs contribuens«-től, de arra egyik sem gondolt, hogy az államvagyont, a polgároknak mint összességnek vagyonát, sem az egyik, sem a másik módszer nem növeli, pedig az állam szempontjából igazi vagyonszaporulatnak csak az tekinthető, a mi nem a többiek vagy egy másik osztály rovására halmozódik föl, hanem a mi a földnek és termékeinek czélszerűbb kihasználásából és gazdaságosabb értékesítéséből származik. Magyarország egész újkori története, a XVI—XVIII. század, eléggé bizonyítja, milyen kevéssé volt czéltudatos az a gazdasági politika, melyet a szent korona két alkotórésze, a király és a nemesség folytatott. Mikor a XVIII. században a felvilágosodás és a materialismus terjedésével új eszmék, új áramlatok merültek fel a gazdasági élet terén, mennyi időbe, erőbe és áldozatba került, míg ezek a homályosan, szórványosan feltünedező gondolatok olyan világos rendszerré tisztultak, a milyennek Széchenyi megalkotta ! Egyike azoknak az áldozatoknak, melyeket a vagyonosodás és politika közötti kapcsolat fel nem ismerése követelt a XVIII. században, a Tisza volt; az a folyó, melyet a következő században épen Széchenyi szabályozott, mint a közlekedési osztálynak a királytól kinevezett elnöke. Széchenyinek, a ki nagy nemzetgazdaságtani műveiben, bármilyen részletkérdést tárgyal is, inkább csak általános elveit fejtegeti és egyes speciális esetekre alkalmazza, ekkor alkalma nyílt praktikus téren tenni bizonyságot eszméi megvalósíthatóságáról és a maga egyéni rátermettségéről. Széchenyi ekkor a Tisza szabályozásával, ép úgy mint a Vaskapu szirtjeinek szétrepesztésével, a Lánczhíd megvalósításával s többi praktikus alkotásaival, fényesen bebizonyította, hogy nemcsak fellegekben járó elméleti politikus, mint ellenfelei mondogatták, hanem a reális viszonyokkal számot vető gyakorlati férfiú, ki határozott feladatokat is meg tud oldani, vagy ha a körülmények a teljes megvalósítást nem engedik, legalább a vezéreszméket meg tudja adni. Nekünk, a kik egy régebbi Tisza-szabályozó kísérlet történetét írjuk meg, kétszeresen élvezetes volt folyton szemünk előtt tartani Széchenyi működését, és azt, a mit a XVIII. század Tisza-szabályozó kormánybiztosa, Orczy, tervezett és tett, összevetni a XIX. század kormánybiztosának, Széchenyinek terveivel és tetteivel, különösen a mint ezt két munkájában : Eszmetöredékek a Tisza-völgy rendezését illetőleg és A Tisza-szabályozási ügy fejlődéséről czímű irataiban kifejtette. Erre a két munkára