Századok – 1908

Tárcza - Zsilinszky Mihály: Elnöki megnyitó beszéd a M. Tört. Társ. 1908 évi márcz. 26-án tartott r. közgyűlésén 359

TÁRCZA. 365 felé fordult volna ; mintha lelkét inkább a természeti és társadalmi új tudományok tárgyai hódították volna meg ! Vájjon mi lehet ennek az oka ? Talán az, hogy nem tudunk alkalmazkodni a nagyközönség ízléséhez ; nem tudjuk kellően összekötni a multat a jelennel ; vagy nem bírjuk összeegyeztetni a haladó kor eszméit nemzeti haladásunk érdekeivel ? Lehetetlennek tartom, hogy a magyar müveit közönség közönyös legyen nemzeti multunk emlékei iránt, ha azok az egyetemes haladás eszméivel és nemzetünk európai érdekeivel kapcsolatban adatnának elő. Lehetetlen, hogy a nagyközönség ne érdeklődnék azon ezeréves átalakulás iránt, mely nemzetünket európaivá tette, a nélkül, hogy nemzeti egyéniségét elvesztette volna. Kemény Zsigmond már a múlt század hatvanas éveiben találóan jegyezte meg, hogy a magyar történetírók közt igen kevesfn voltak, a kik hazánkat európai helyzetében, külpolitikájában, folytonos alakulásaiban és azon kölpsönös hatás- és ellenhatásban igyekeztek volna feltüntetni, melyből megszakítás nélkül lehetne szemlélni egyfelől a külirányoknak és tényeknek belviszonyainkra munkálását, másfelől a tőlünk kapott lendületeknek európai jelentőségét. Más nemzetek törekvési irányainak ismerete nélkül alig lehet saját nemzeti hivatásunkat helyesen felismerni és komolyan teljesíteni. Európai háttér nélkül történelmi hivatásunk és külön nemzeti létünk érthetetlenné válik. Ezért kell a szomszéd nemzetek műveltségével lépést tartanunk ; saját hazánk földrajzi, néprajzi, nemzetközi, közjogi, politikai, gazdasági, vallásfelekezeti és társadalmi viszonyait, egyszóval egész műveltségünket a világ haladásához képest fokoznunk. A műveltség olyan hatással van a nemzetek életére, mint a nap sugara az élő természetre : növeszt, gyarapít és teremt. A legnagyobb magyar prófétai lelke is a nemzeti kulturában látta nemzetének jövendő nagyságát. Megteremtette a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy legyen közös intézete azoknak, a kik a tudományt, kiválóan pedig a nyelv- és a történettudományt önzetlenül műveljék. Ö, hányszor rajzolta le eleven színekkel, szívhez és elméhez szóló lángoló szavakkal képét annak az eszményi Magyarországnak, annak a nemzetnek, mely >>ideál nép«-ként élt meleg szívében ! Hányszor ostorozta apai faj szeretettel nemzete tudatlanságát, elfogultságát, gőgjét és átkos önhittségét ! Nemzetisége kifejtése által magyarrá, értelmisége kifejtése által pedig európaivá kívánta tenni nemzetét, melynek »alacsony létét« már atyja is gyászolá. A nemzetek közötti harczot úgy fogta fel, mint természetes küzdelmet a létért, mely küzdelemben azé lesz a győzelem, a ki legtöbb értelmi súlylyal bír és a ki legügyesebben tud alkalmazkodni a változó létviszonyokhoz. Értelmi felsőbbségre sarkalta nemzetét