Századok – 1908

Történeti irodalom - Kammerer Ernő: A Zichi és Vásonkeői gróf Zichy-család id. ágának Okmánytára VII. köt. Ism. –ó –ő. 343

346 TÖRTÉNETI IRODALOM. külön-külön vannak csoportosítva ; pl. a Bábony, Bács nevek Battyán után, Lábas, Lácza a Latorcza után következnek, Dezső előbb van mint Déd, Dénes stb. Soha semmiféle szótárban nem láttuk a szavakat így rendezve, és ez a rendszer itt annál rosszabb, mivel némely régi névnél nem is tudhatjuk biztosan, hogy a hangzóját hosszan vagy röviden ejtették-e. Honnan tudja Áldásy pl. azt, hogy Latho Jakab geszti jobbágyot nem Látó Jakabnak, Monar Istvánt nem Mónár Istvánnak hítták ? Egyébiránt csak ismételhetjük azt, a mit Áldásy maga mond, hogy könnyű ily munkában hibát találni. Igaza van. De nem nehéz el is kerülni a hibát, ha helyes rendszert, helyes elveket követünk, s a mutató anyagának mind összegyűjtésében, mind rendezésében következetesen járunk el. Mindezek után s a mutató mindazon hibái mellett is, melyekre rámutattunk, Áldásy Antalnak csak elismeréssel adózhatunk nagy és fáradságos munkájáért, a melylyel a rábízott feladatot elvégezte. Hozzáértők előtt teljesen fölösleges kiemelnünk, mennyi hasznunk van abból, hogy a Zichy-Okmánytár első hat kötetének alphabetikus név- és tárgymutatója elkészült. Szólnunk kell még a kötet chronologikus mutatójáról, melyet a legnagyobb dicséretet érdemlő gonddal és pontossággal Barabás Samu állított össze. Hogy ezzel az időrendi mutatóval — jóllehet az egész kettős munkának ez az első része — másodsorban foglalkozunk, annak oka csak az, hogy kevesebb fontosságot tulajdonítunk neki, mint a betüsoros indexnek ; sietünk azonban mindjárt megjegyezni, hogy Barabás mutatója érdemét semmi tekintetben sem kicsinyeljük. Nem vonunk tárgyi párhuzamot a Zichy-Okmánytár hat kötetének regestái és pl. a Potthast-féle Regesta Pontificum Romanorum cz. nagy vállalat között, mely egészen más természetű és más czélokra törekvő munka, — csak azt akartuk mondani, hogy magának a Zichy-Okmánytárnak használhatósága szempontjából nem tartjuk annyira nélkülözhetetlennek a chronologikus, mint az alphabetikus indexet. De miután elkészült, és pedig azzal a lelkiismeretes gonddal és megbízhatósággal, a mi Barabás oklevél-kivonatait az elsőtől az utolsóig jellemzi : határozottan hasznos munkának, történeti forrás-kiadványaink sorában nyereségnek kell vallanunk. Ez a chronologikus index valóban többet ad, mint első pillanatra gondolná valaki. Tudjuk, hogy az átírt oklevelek (transsumptumok) s a peres felek részéről a bíróságok előtt felmutatott okiratok (literalia instrumenta) az Okmánytárban természetszerűleg ott fordulnak elő, a hová az átíró diploma kelté-