Századok – 1908

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - VIII. A magyar léhen és holden - II. bef. közl. 325

MŰVELTSÉGTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. VIII. A MAGYAR LÉHEN ÉS A HOLDEN. — Második és befejező közlemény. — A lehen szónak a magyar bányákon kívül még másutt is volt kelete. A XVI. században és a XVII-iknek első felében nem volt Magyarországon katona, a ki a lehen szót ne ismerte volna. Talán még a mindennapi kenyérnél is többször emlegették és jobban várták a léhent. S mivelhogy ehez jutottak legnehezebben, tehát ez után sóvárogtak legjobban, ezt emlegették legtöbbször. A lehen ugyanis a mondott századokban a katonáknak fizetést jelentett, vagyis olyan valamit, a mit ugyancsak ritkán láthattak. Ismeretes dolog, hogy a magyar és a német katona a fizetését rendesen sohasem kapta. Nagyon sokszor megesett, hogy éveken át zsoldot nem látott. Az meg egészen közönséges dolog volt, hogy fizetést az évnek több hónapjában nem adtak neki, mint a hányban adtak. A katona is ember lévén, levegőből nem élhetett. Azután a fizetetlenség idején a türelme is ki-kifogyott. S nehogy valamennyi otthagyja a kapufélfát, valahogy maradásra kellett bírni őket. A csalogató szer, a mivel az udvari kamara ilyenkor éldegélt, az úgynevezett léhen volt : egy korty víz annak, a kit a szomjúság égetett. A katona szomját ugyan nem oltotta el, de legalább rövid időre megcsillapította. Mikor a végekben a katonák a fizetetlenség miatt már nagyon türelmetlenkedtek, az udvari kamara — hogy időt nyerjen — léhent rendelt nekik. Kisebb-nagyobb összeg volt ez, a mit később a fizetésbe beszámítottak. Arra való volt, hogy az igazi fizetést tovább is késleltethessék. A fizetés oly ritkán járta s oly rendetlen volt, hogy a léhen osztogatása egészen rendszeressé lett. Még a proviant-ban adott bort és kenyeret is léhen gyanánt osztogatták. A szegény katonák a fizetésöket sokszor már kérni sem merték, hanem csak léhenért esedeztek, hogy nyomorukat legalább egy pillanatra eny-