Századok – 1908

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - VIII. A magyar léhen és holden - I. közl. 245

246 TAKÁTS SÁNDOIÍ. lérnek ; néhol a féltelek négyszer akkora, mint másutt az egész telek ; egyik helyen a zsellérnek van egész telke és a jobbágynak féltelke, másut meg a zsellér földnélküli lakó. Se hossza, se vége az ilyen furcsaságoknak. S ha hozzáveszszük ezekhez az egész falut vagy az egyeseket megillető sokféle kiváltságot, mentességet és szabadságot, úgy olyan zűrzavar áll előttünk, hogy ugyancsak gondot ád az eligazodás. E szerint a jobbágyság dolgaiban Ítéletet mondanunk és elveket megállapítanunk korántsem oly könnyű, mint a milyennek ez az országos törvények után látszik. Nem egy téren az életben valósá­gos zűrzavart találunk ott, a hol a törvények és a rendeletek szerint egységes és megállapodott rendszert kellene találnunk. A jobbágyság körébe tartozó fogalmaknak meghatározása tehát nem oly könnyű, mint a milyennek az első pillanatra látszik. Ha ugyanis két-három olyan adatot találunk, mely az egyik vagy a másik fogalmat világosan meghatározza, a további kutatás leg­alább is tíz oly adattal szolgál, a mi az előbbi meghatározást lerontj a. Egy-két adat alapján tehát apodiktikus ítéletet mondanunk nem szabad, mert különben úgy járunk e téren, mint nyelvtörténeti szótáraink, melyek a jobbágyság körébe tartozó fogalmak meghatáro­zásában hibát hibára halmoznak. Mivel a jobbágyság életét, adózását és politikai helyzetét első sorban a kezén levő telek Irányította, ha a föld népének viszo­nyait ismerni óhajtjuk, legelőször is a telekkérdést, a földosztást kell ismernünk. Minél több vidéknek telekügyét ismerjük, annál tisztábban látjuk a jobbágyság általános helyzetét. A rendelkezésünkre álló levéltári anyag alapján tehát első sor­ban mi is a jobbágy telkekről akarunk egyet-mást elmondani. Ada­taink több homályos kérdésre világot vetnek és több téves magya­rázatot helyreigazítanak. Ismeretes dolog, hogy a hódoltság idején — háború vagy por­tyázás alkalmával — a jobbágyok seregesen költöztek békésebb vidékekre. Az úgynevezett költöző szekerek százával jártak minden­felé. »Gvakortasággal ugyan — írják 1575-ben — sereggel mennek az szekerek, mind iastúl-fiastúl felrakodván.<<] ) A költöző jobbágyok­ról ilyenkor mondták, hogy más úrhoz vagy más faluhoz szállanak.'•>) Az ilyetén szállás vagy megszállás nem állandó letelepedést jelentett. Az állandó megtelepedés csak akkor követte a megszállást, ha a hely és a viszonyok megfeleltek a szállók kívánságának. Orsz. Lt-. Nádasdy-féle iratok : Jelentés Kanizsáról. ') Közös p. ii. lt. fasc. 15454. Miscellanea. »Im minapában Szent­jobhoz szállottunk, mindenfelé ott körül való török helyeken úgy meg­rémültek, hogy az városokból mind várakba szállottanak volt.« Barakonyi István levele, 1664 aug. 31.

Next

/
Thumbnails
Contents