Századok – 1908

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: Individualis és collectiv történetírás 193

INDIVIDU ALIS 1ÍS COLLECTIV TÖRTÉNETÍRÁS. 215 állapítása és lehetőleg objectiv restaurálása. A történettudományból kiindulva ezt kell megállapítanunk a történetírás főfeladata gyanánt. Van-e mármost e tételnek jelentősége a szóban forgó kérdésre nézve ? Igenis van, még pedig rendkívül fontos jelentősége van, s ez abban áll, hogy a történelem feladatának helyes meghatározása az individuális és collectiv felfogás kérdését a praktikus történetírásra nézve egészen félretolja az előtérből és másodrendűvé teszi. Ha ugyanis a történetírónak első sorban a történelmi jelentőségű események megválasztására kell törekednie, akkor reá nézve meglehetősen közömbös, hogy milyen eredetűek azok az események, hogy individuális vagy collectiv természetűek-e. Nála ez a szempont sem az anyag kritikai megválasztásánál (a történelmi tények analysise), sem az anyag feldolgozásánál (a synthesis) nem nyomul előtérbe ; a minek legelső következménye az lesz, hogy sem a szélső individualismus, sem a szélső collectivismus hibájába nem fog beleesni. És ez egyszersmind annak is magyarázatát adja, hogy a praktikus történetírás ösztönszerűleg miért kerülte eddig is a szélsőségeket. Azért, mert azok a szempontok, melyek ezeket a szélsőségeket felszínre hozták, a praktikus történetírásban nem is szerepelnek, vagy legalább is nem az elsőrendű kérdések között. Ha tehát a praktikus történetírásban a történelmi jelentőség kérdése helyett az individualismus és collectivismus kérdését állítjuk előtérbe, akkor már eltérünk a történetírás igazi feladatától s a történetírást erőszakosan hamis mederbe tereljük. Az ilyen erőszakos kísérletek pedig semmikép sem lehetnek sikeresek. A mint hogy eddig azok a kísérletek, melyek a collectivLmust (vagy az individualismust) akarták a történetírásban főszempont gyanánt megvalósítani, köztudomás szerint valóban eredménytelenek is maradtak. Ha azonban ekként a praktikus történetírás szempontjából az individualismus és collectivismus kérdése másodrendűnek mutatkozik is, mégis tagadhatatlan, hogy azok a vizsgálatok,