Századok – 1908
Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: Individualis és collectiv történetírás 193
212 SZENTPÉTER Y IMRE. rólagos jelentőséget kell tulajdonítanunk. A marxisták egyoldalúsága tehát, melylyel a tisztán materialis erőket, első sorban pedig a termelési viszonyokat teszik a legfőbb, mondhatni kizárólagos történelmi rugóvá, nem egyéb, mint a collectiv felfogásból levont egyenes következtetés. Mikor tehát a collectivismus a történelmi materialismust támadja, akkor megfeledkezik vagy nincs tudomása arról, hogy a materialismust érő kárhoztatás visszahat magára a collectivismusra is. Mert ha elvégre nincs is kizárva, hogy a collectivismus a materialista felfogással szakítva nemcsak gazdasági, hanem az összes történelmileg ható erőknek arányos érvényesülését hirdesse, a természetes kapocs mégis csak az lesz, mely a collectiv felfogással a materialis felfogást fűzi egybe.1 ) Ebből pedig aligha következtethetünk egyebet, mint azt, hogy vagy jogosnak kell elfogadnunk collectiv alapon a történelmi materialismust, vagy pedig, ha ez utóbbit egyoldalúsága miatt hibásnak jelentjük ki, akkor hibásnak, egyoldalúnak kell mondanunk a collectivismus elvét is, a melyből a materialismus logikailag helyesen következik. IY. A TÖRTÉNETÍRÁS FELADATA. Valamely tudományágnak lényegét és feladatait csakis magából az illető tudományból lehet helyesen megállapítani. Már pedig, ha nem kívülről, idegen tudományokból elvont aprioristikus tételeknek akarunk minden áron, erőszakkal is érvényt szerezni, hanem magához a történelemhez fordulunk feleletért arra a kérdésre, hogy mi a történettudomány czélja és feladata ? akkor a tényállás egészen másként fog alakulni s a collectivismus és individualismus vitás kérdése jórészt tárgytalanná válik. A történelem tárgyának és feladatának meghatározásai, bármely oldalról származzanak is egyébként, nagyon csekély kivétellel 2 ) mind megegyeznek abban, hogy a történelem az Símmel id. h. 2) Vannak történetphilosophusok, a kik a történelem, szót a legtágasabb értelemben használva, pl. a földnek geologiai történetét is a történettudomány körébe tartozónak mondják. így pl. Dittrich : Grenzen der Geschichte cz. művében.
