Századok – 1908

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: Individualis és collectiv történetírás 193

INDIVIDUÁLIS ÉS COLLECTIY TÖRTÉNETÍRÁS. Már-már azt lehetett remélni, hogy azok az óriási ellentétek, melyeket az utóbbi évtizedek tudományos elmélete a materialis és ideális, továbbá az individuális és collectiv történeti felfogás között felszínre hozott, legalább a legfőbb ütköző pontokon elsimultak. Mióta a kilenczvenes évek nagy csatái lezajlottak az ellentétes felfogások főképviselői között, azóta úgy gondoltuk, hogy ha a vitás kérdések megoldásától még távol vagyunk is, de legalább jelentékenyen közeledtünk a kölcsönös megértés mesgyéje felé. Hiszen e problémáknak egyik alapos ismerője, Hintze, már tíz évvel ezelőtt örömét fejezte ki a fölött, hogy ezen ellentétes kérdések vizsgálata a szélsőséges metaphysikai spekulácziók köréből szerencsésen eljutott a nyugodt psychologiai vizsgálódás szélcsendesebb regiójába, s így most már inkább lehet szó az előbb annyira eltérő nézeteknek egymás felé közeledéséről.A heves viták — legalább részben — mégis csak egymás igazának kölcsönös elismerését eredményezték, s így a legfőbb ellentétek durva kiszögellései és érdességei kissé lecsiszolódván, az elválasztó szakadékok nem látszottak már teljességgel áthidalhatatlan oknak. Az újabb történetbölcseleti elméletek, a milyen pl. Breysig Kurt történetphilosophiája, már a kiegyenlítődésnek ezen a kevésbbé ingoványos talaján építik fel rendszerüket. A nagy viták idején, mikor az olasz, a franczia és különösen a német irodalom a leghevesebben tárgyalta ezeket a kérdéseket, nálunk alig keltett a dolog különösebb figyelmet >) Hist. Zeitschrift. Neue Folge, 42. 61. 1. SZÁZADOK. 1908. III. FÜZET. 13