Századok – 1908
Tárcza - Vegyes közlések - Pasteiner Gyula székfoglaló értekezése középkori építészetünk topographiájáról 178 - Simonyi Zsigmond jelentése Révai Miklós grammatikája harmadik kötetéről 178
178 TÁRCZA. terjesztette elő Simonyi Zsigmond r. tag jelentését Révai Miklós grammatikája eddig csak kéziratban ismert harmadik kötetéről, mely azóta meg is jelent az Akadémia kiadásában. — A harmadik előadó, Katona Lajos levelező tag, a Nyelvemléktár 1874-ben megindított sorozatának befejezéséről tett jelentést, bemutatva a sorozat utolsó (XV-ik) kötetét, melynek tartalmából a Székelyudvarhelyi és a Lázár Zelma codex ezúttal látnak először napvilágot. A most lezárt sorozathoz rövid időn csatlakozni fog egy másik, melyben az új kiadású magyar szövegek mellett az előadó fáradozásaival kinyomozott s munka közben még kinyomozandó latin források is közlésre kerülnek s a szómutatók a szótári feldolgozás útját fogják egyengetni. A második osztály decz. 9-én tartott ülésén Kunz Jenő levelező tag egy nagyobb terjedelmű munkáját : A jog cz. tanulmányát mutatta be kivonatosan. A mindennapi életben minduntalan használt jog és jogtalan szavak fogalmát fejtegetve, arra az eredményre jut, hogy a jog nem helyezkedhetik mindig és minden esetben az erkölcsi álláspontra, de így is becses kincs, melyről a társadalmi rend veszélyeztetése nélkül az emberiség le nem mondhat. Az új esztendőben az első osztály jan. 7-iki ülésén Pasteiner Gyula r. tag foglalt széket Középkori építészetünk topographiája cz. értekezésével. Abból indult ki, hogy hazánk középkori építészete vidékenként szembeszökően különböző s a népességi események koronként és vidékenként szintén igen változatos képet mutatnak. Nézete szerint e két jelenség kettős okozata egy közös oknak, a kettő között tehát valami bensőbb kapcsolatnak kell lenni. A közös ok az ország földrajzi alakulatában rejlik. Vizsgálva pl. a Dunát és természeti sajátságait, valamint azt, hogy e sajátságok körűi milyen emberi jelenségek csoportosúlnak, hány város épült s minő elhelyezkedéssel a folyam mentén Pozsonytól Zimonyig : megállapíthatjuk a Duna hosszanti kiterjedésének összekötő képességét s a közlekedést fejlesztő erejének értékét a népességi eseményekben. A történelem azt mutatja, hogy a nyugatról keletre s onnan visszafelé irányuló világforgalom nem kereste, sőt (a Vaskapu félelmes akadálya miatt) lehetőleg kerülte a Dunát. Annál nagyobb a hatalmas folyó szélességi és mélységi viszonyainak ereje, mely a mozgó népeket századokon át megállítá s a leendő Magyarország területén határt vont hódításaiknak. A mikor Árpád átkelt a Dunán, annak jobbparti szép vidékét elfoglalta s ezzel a víz mélységének és szélességének elválasztó erejét megtörte : akkor lett valósággá a honalapítás,, akkor született meg Magyarország politikai egysége. Természetes, hogy ezután a királyság és az egyház szervezésének munkája s az egyházi intézményekkel karöltve járó építkezések javarésze számbelileg és művészetileg is a Dunán-túlra esik. A nagy magyar Alföld
