Századok – 1908

Történeti irodalom - Horváth Sándor: A m. kir. Országos Levéltárnak az 1886–1907 években bemutatott czímeres nemeslevelek jegyzéke. Ism. Dőry Ferencz 167

történeti irodalom. 167* A m. kir. Országos Levéltárnak az 1886—1907 években bemutatott •czímeres nemeslevelek jegyzéke. Összeállította és közrebocsátja Horváth Sándor. Budapest, Stephaneum kny. Kis 8-r. 58, 2 1. A m. kir. Országos Levéltár 1886 óta szokásba vette rövid kivonatot készíteni azokról a czímeres nemeslevelekről, melyek részint a belügyminisztériumtól véleményadás végett hozzá áttett nemességi ügyekben, részint más alkalmakkor ott bemutattattak s a levéltár saját anyagában nem voltak találhatók. E kivonatok — bár, kivált kezdetben, nem egyforma pontossággal készültek —• a nemességszerzők nevén és a czímerleírás eredeti szövegén kívül magukban foglalják még a nemeslevél kihirdetésére és minőségére (eredeti vagy másolat) vonatkozó adatokat s a tulajdonos vagy a bemutató nevét is. A czímerek lefestését vagy lerajzolását azonban, a mi nélkül pedig a czímerleírások nem mindig érthetők kellően, a dologgal járó költség és egyéb nehézségek miatt mellőzni kellett a levéltárnak, bár ezzel némely esetben pótolhatatlan mulasztást is követett el, a mennyiben a magánkézben levő eredetiek mindegyike aligha lesz lerajzolás vagy lefestés czéljából ismét megszerezhető. Az utolsó két év folyamán bemutatott czímeres levelekről Horváth Sándor országos levéltári fogalmazó magán úton készíttetett 65 darab festményt, illetőleg színjelzéses rajzot. A 618 darabból álló gyűjteménynek azonban így is megvan a maga értéke, s az érdeklődőknek jó szolgálatot tett Horváth Sándor azzal, hogy a gyűjteményhez betűrendes mutatót készített s azt a belügyminiszter engedelmével közrebocsátotta. Az előttünk fekvő füzet először a hazai, azután a külföldi (10 db.) czímeres nemeslevelek, azaz helyesebben a bennök megnevezett családok betüsoros névjegyzékét tartalmazza, az adományozó király vagy fejedelem nevének, az oklevél keltének s az Országos Levéltár iktató számának feltüntetésével, mely alatt az illető armális feljegyezve található. A hamis —helyesebben szólva, meghamisított — és kéteshitelű oklevelek külön meg vannak jelölve. Czélszerű lett volna még az eredetiben és másolatban bemutatottakat is megkülönböztetni egymástól. Mint az előadottakból látható, a füzet alkalmilag jó útmutatással szolgálhat azoknak, kik valamely család czímeres levele iránt érdeklődnek ; a tudomány követelményeit azonban nem elégítheti ki, mert részletes felvilágosítást az armálisokban foglalt genealógiai adatokról, a kihirdetésről, de főleg a czímerekről nem nyújt. Az érdeklődők tehát ezentúl is kénytelenek lesznek az Országos Levéltárba elfáradni, vagy folyamodvány útján kérni onnan bővebb adatokat. Nézetünk szerint az Orsz. Levél-