Századok – 1908

Történeti irodalom - Lehoczky Tivadar: Munkács város új monografiája. Ism. K–n. 156

"158 történeti irodalom. 158* A mi az előbbit illeti, örömmel kell üdvözölnünk szerzőnknek már elhatározását is, mert egy monographiában első sorban a kulturális szempont, a helyi élet speciális apróságainak magasabb szempontokból való észrevétele és tárgyalása kérhet helyet magának. De hibának tartom a köztörténetnek túlságos háttérbe szorítását, sőt mellőzését, mert hiszen a művelődéstörténelemnek épen az lenne a czélja, hogy az életet kereteivel együtt mutassa be, az pedig elsősorban az országos és helyi viszonyok együtthatásából áll. A mi az adatok feldolgozását, rendszerbe foglalását illeti, véleményem szerint ez szerzőnk munkájának leggyöngébb oldala. Nagy tudás, éles ítélőképesség és művészi érzék kell ahoz, hogy az adatok nyomása alól szabaduljunk, sőt fölöttük uralkodva a mit és hogyan fontos kérdését helyesen fejtsük meg. A kutató, az anyaggyüjtő előtt a hosszú évek munkája során tisztán kialakul az élet, testet öltenek az alakok ; de mi haszna, ha olvasóiban az élet látszatát sem tudja felkelteni, mert mindvégig látniok kell a szerző czéduláit, az anyag uralmát, a rendszer helytelenségét és az írói qualitások hiányát. Munkács város új monographiájában mindezt látnunk kell. Szerzőnk rendszere csak arra jó, hogy elrejtse azt a sok szép, érdekes adatot, a mi ily nagy tömegben hódításra lenne hívatva. Nála minden szétesik, könyve hasonlít egy rendetlen hadsereghez, melyben nincs a ki parancsoljon, nincs a ki engedelmeskedjék ; úgy hogy ha czímétől eltekintünk, nem is egységes munkának, hanem a szerző Munkácsra vonatkozó értekezései gyűjteményének tűnik fel. Sem időrend, sem tárgyi, sem logikai kapocs. Megtalálunk mindent, a mi érdekel ; de nem ott, a hol kellene. Ha pl. valaki ma, mikor a társadalmi kérdések napirenden vannak és az érdeklődést mindennél jobban lekötik, a társadalmi viszonyok iránt érdeklődik : e művelődéstörténeti irányú művet végig kell olvasnia, hogy itt-ott találjon adatokat, de tiszta képet csak úgy nyer, ha jegyzeteket készít s azután maga rendezi azokat. Nem azt akarom e példával mondani, hogy a historikus okvetetlenül kora törekvéseinek hatása alatt legyen s szorgalmát és tudományát kora kívánalmainak kielégítésére fordítsa, de a művelődéstörténetnek mindenha nagy súlyt kell a társadalmi viszonyok ismertetésére fektetnie. Ha a pénzügygyei, szellemi műveltséggel, hatósági viszonyokkal, közigazgatással akarok tisztába jönni, akkor több szétszórt fejezetet kell összeszednem, az utóbbira nézve meg az egész könyvet elolvasnom. Kár volt tehát szerzőnknek a rendszerben is újat keresnie ; a régi szokásos beosztást lehetett volna j.avítani, de így felfor-