Századok – 1907

Tárcza - Vegyes közlések - Orvostörténelmi intézet 953

954 TÁRCZA. írt ! A magyar történeti és jogtörténeti irodalom rövid áttekintése czím alatt. Tudomásunk szerint ez a második kísérlet : tájékoztatni a cseheket a magyar történeti irodalom állapotáról. 1894-ben J. Vancura írt ilyen tájékoztatót, azonban más szempontból. A futó vázlat után most kikerekített bibliographiát kap a cseh közönség. A szerző sorra veszi a M. Történelmi Társulat kiadványait, a többi irodalmi és tudományos egyesületek folyóiratait, s röviden jelzi speciális irányukat. Azután az Akadémia történelmi kiadványaira tér át s felsorolja összes megjelent köteteit a szerzők, illetőleg a kiadók szerint, pontosan követve az Akadémia csoportosításait. A czímeket természetesen csehül adja, de szabatos fordításban és glossák kíséretében. A szláv vonatkozású kötetekre külön hívja fel olvasói figyelmét. A hol megfelelő cseh kiadványt tud, azt szembe állítja a magyarral, de nem hallgatja el a hiányokat sem. A kritikától általában tartózkodik, de a hol valami szót ejt, az tárgyilagos. Részletesebben szól a Törökmagyar-kori történelmi emlékek-ről és ezek forrásairól. A Honfoglalás Kútfői ismertetésére térve, egyenkint felsorolja az összes fejezeteket, de utal egyszersmind a hozzájuk fűződő kritikákra is. Dicsérőleg szól a Tripartitum kiadásának terminológiai szótáráról stb.,— A Történelmi Tár és az Értekezések részletezését mellőzi. Az érdeklődőket az Akadémia kiadványainak czím jegyzékére utalja. Szól a Szinnyei-féle Repertóriumokról, a Magyar írók élete és munkái cz. vállalatról, mint segédművekről, s a vidéki társulatok Évkönyvei sem kerülik el figyelmét, sőt a Szent István-Társulat kiadványainak egész lapot szentel. Foglalkozik Fessier, Mailáth, Pesty, Szabó Károly, Salamon, Szilágyi, Kerékgyártó, Mátyás, Jakab, Knauz, Ipolyi, Pauler, gr. Kuun, Bunyitay, Thaly, Réthy, Károlyi, Márki, Szalay, Fejérpataky, Tagányi, Békefi, Szádeczky, Borovszky s mások működésével, felsorolja főbb munkáikat s jellemzi irányukat. Ezután a jogtörténeti irodalomra és a helyi monographiákra tér át, de itt jóformán csak a a szerzők neveinek felsorolására szorítkozik. Behatóbban szól azonban Hajnik és Timon munkásságáról, bár az utóbbinak felfogásával sok tekintetben szembeszáll. Végűi a nemzetiségi kérdés irodalmát érinti röviden, de — mint látszik — elég tájékozottsággal. A cseh sajtó érdeklődéssel fogadta a kis irodalmi compendiumot, mely azóta külön lenyomatként is megjelent. (Ernyey.)