Századok – 1907

Tárcza - Vegyes közlések - Erdélyi Muzeum-egyesület - 952

95â ÎAKCZA. 1834—1837-ben. Wertheimer e nevezetes per történetét, mely a szent szövetség korszakára jellemző világosságot derít, a m. kir. Országos Levéltár s az osztrák belügyminisztérium levéltárának adatai alapján írta meg. A mult század harminczas éveiben a bécsi kormány a magyar ellenzék s az országgyűlési ifjúság minden reform-törekvésében veszedelmet látott. A jurátusokat különösen gyanússá tette az, hogy 1834-ben egyesületet alakítottak, melynek czélja nem játék, hanem olvasás és eszmecserék voltak. Az udvar ebben forradalmi mozgalmat szimatolt s az egyesület szemmeltartását Pozsonyba parancsolt rendőreire bízta. Azonban az ifjúság egyesületébe behatolni, a bizalmas beszélgetéseket kihallgatni nem volt könnyű feladat. Árulóra volt szükség, a ki a gyanakvó kormány kezére adja az ifjakat. A kém alávaló szerepére Lapsánszky János, egy másolgatásból élő szegény jurátus vállalkozott havi liarmincz forintért. Az ő jelentései alapján fogatták el azután 1836 május-havában a két Lovassyt, Tormássyt és színből— Lapsánszkyt is. A felolvasó érdekesen jellemezte József nádor magatartását ezzel az alkotmánysértő eljárással szemben s részletesen ismertette az elfogott ifjak ellen felségsértés czímén indított per lefolyását. A gonosz ítélet, Lovassy László tragikus sorsa ismeretes. Lapsánszky, a kit szemfényvesztésül szintén elitéltek, de soha el nem zártak, Bécsbe vonult, ott Klein János név alatt élt, szolgált a cabinet noir-ban, mígnem 1855-ben valami végkielégítéssel örökre eltűnt a szemhatárról. — Az ERDÉLYI MITZEÜM-E&YESÜLET nyelv- és történettudományi szakosztályának f. é. nov. 27-iki üléséről két érdekes felolvasás rövid kivonatát közölhetjük olvasóinkkal. Az egyik Veress Endre tagtársunk felolvasása, melyet »Nagyenyedi diákélet a XVIII-ik században s a Nemes Oskolai Tanács büntetései« czím alatt tartott. Bevezetésül kifejtette annak a felfogásnak helytelenségét, hogy Bethlen Gábor a gyulafej érvári kollégiumot 1622-ben alapította volna, mert ennek semmi okleveles nyoma nincsen. Sőt alapításról nem is szólhatunk, csupán továbbfejlesztésről, a már 1565 óta fennállott református gymnasium akadémiává bővítéséről, a mit a fejedelem 1629 szept. 2-iki adománya tett lehetővé, ámbár ő a főiskola megnyitását már nem érte meg. Gyulafejérvárott a kollégium az 1658-iki tatárdúlásig virágzott s csak 1662-ben nyílt meg újra Enyeden, az iskola birtoka területén. A kollégium »hites nótáriusai«-nak az Erdélyi Nemzeti Muzeum levéltárában előkerült jegyzéke alapján ismertette a felolvasó a jegyzői intézmény fejlődését, a jegyzők sokféle teendőit, valamint az iskolai tanács szervezetét, hatáskörét, s 1796—1798-iki jegyzőkönyvei nyomán az általa hozott Ítéleteket és kimért büntetéseket, összevetve azokat a többi ref. iskolák törvényeivel s a szétszórva megjelent levelek és adatok tanulságaival. — A másik fel-