Századok – 1907

Történeti irodalom - Szádeczky Lajos: Halmágyi István naplói és iratai. Ism. Gálos Rezső 929

TÖRTÉNETI IRODALOM. Ô37 Mind a kettőn meglátszik azonban, hogy Halmágyi székely. Miként Mikes gyönyörű stílusában, mint Rozsnyainak latinnal kevert prózájában egy-egy fordulat, eredeti szólás rávall a székely észjárásra, Halmágyi naplóit is — még a szárazabb főnaplót is — élénkké, tetszetőssé teszi egy-egy nyelvtörténeti érdekességű szólása. Tme néhány : Eleinten voltanak az eczeten (éltek valahogy). — Fatum Cassandrae subire : Szólj igazat, beverik a fejed. — Hagyjuk a holtakat nyugodni, de az elevent sem kell eltemetni. — A bárány zavarta meg a vizet. (Czélzás az ismert mesere.) — Nagy keze van. (V. ö. Ali kezei hosszúak.) — összerúgta vele a patkót. —Nagy vad volt. (Kaunitzról ; ma inkább : nagy kutya volt.) - így kenik, amúgy fenik az embert. — Messze sánta ebnek Buda. — Közel lévén a tűzhöz, vagy meghevíti vagy megpergeli magát. — Ügy kezdének menni, mint a juh a sóra. — Vas volna, a ki nem szánná. — Meg is kötötték a csomóját. — Gólyára akadtak a békák. — Nálunk egy minutáig tart az imád­ság, míg háromszor megütik a dobot. — Csak föjni kell, vala­meddig tart, stb. stb. Nem kevéssé furcsa, a mit az 538. lapon olvasunk : »Egy paraszt ember behozta gyermekágyban megholt szűz leányát az anatómiára.« Nem véletlen, de mindenesetre szerencsés körülmény, hogy ez a kitűnő munka, mely ezentúl helyet követel magának az irodalomtörténetben, Szádeczky Lajos kiadásában került ki a sajtó alól. A székelyek történetének, de különösen a militia limitanea erőszakos szervezésének és a mádéfalvi veszedelemnek nincs alaposabb ismerője nála. Ilyképen igazán becses jegyzetek kisérik Halmágyi naplóit. Bevezetése két pontban ismerteti röviden Halmágyi iratai­nak történetét, Halmágyi származását, családját (eredetileg székely származású volt a család, s naplóírónk nagyatyja kapott Lipóttól 1669-ben czímeres nemeslevelet) és életét, külföldi úti naplóját, főnaplóját, szerepét a Hóra-világban, kéziratait, végűi azt a jegyzőkönyvét, melyről megemlékeztünk. A kiadás nem betűhív, de — úgy tetszik — nagyobb vál­toztatás nincs benne ; érdekesebb szavaira, hibás írásmódjára a szerkesztő felkiáltó jelekkel figyelmezteti az olvasót. Nem szívesen vettük, hogy egy-egy részletet kihagyott a naplóból. A már említett szóegyeztetésen kívül igen sok latin feliratot — úgy látszik, helykímélés czéljából — elhagyott Szá­deczky ; pedig ezeknek a feliratoknak is lehet művelődéstörténeti becsük. Elénk példája ennek az a néhány harang-felirat, melyet véletlenül közöl ; a többi közt a regensburgi harangé : Sanctos SZÁZADOK. 1907. X. FÜZET. 60

Next

/
Thumbnails
Contents