Századok – 1907

Történeti irodalom - Szádeczky Lajos: Halmágyi István naplói és iratai. Ism. Gálos Rezső 929

•934 TÖRTÉNETI IRODALOM. hatatlan azonban, hogy Halmágyi pályafutásának teljes képéhez, a főnapló folytatásáúl helyök van e kötetben is. Talán sikerült megmutatnunk, hogy Halmágyi naplója — értjük az 1762—1769-iki főnaplót — megjelenésének elsőrangú fontossága van. De igen sok, főleg művelődéstörténeti szempontból még a főnaplónál is fontosabbnak tartjuk a régebbi göttingeni napló kiadását. Halmágyi 1752-ben mint gróf Teleki Pál mentora kerül Göttingenbe s ott tölti a következő év jórészét is. Ekkor 33—34 éves ember, kissé élemedett korú tehát ahoz, hogy a német deákélet vidám folyását ifjú lélekkel élvezhesse. De meg a fiatal gróf rangjához illő társaságba jár, s vele együtt Halmágyinak is bőséges része van a főúri mulatságokban, vadászatokban, utazásban. Eljut mindenhová, a hol esak valami újat láthat, tanulhat. Mindez elvonja őt a tulajdonképeni deákélettől és naplója nem is adja az egyetemi város képét. Adatai, megfigyelései azonban e nélkül is érdekesek. A gazdaság, művelődés és politika történetének ritka becses adatai, bár jórészt anekdotikus, mégis jellemző forrásai vannak e naplóban fölhalmozva. Azonkívül, a mit Szádeczky is kiemel,1) nem mehetünk el megállás nélkül a dióolaj-gyártásra, a búza-konzerválásra, a fenyőszurok-készítésre, az oroszországi bor-értékesítésre, a fűtermelésre vonatkozó adatok mellett sem. A néprajzi érdekességű följegyzések közül megemlítjük azokat, melyek a menyasszony elliálásáról, egy, illetékes helyen csak legutóbb fejtegetett tárgyról,2

) Antiochus mondájáról, néhány kisebb jelentőségű mondáról, az emberi szó megfagyásáról, a tatár leányok hozományáról szólnak. A májusfát az új épületeken még mint előtte ismeretlen, új, de egész Németországban elterjedt szokást emlegeti. Egy Szent Pétermesét is közöl, mely A három Icivánság czímmel más változatban nálunk is nagyon elterjedt. A hannoverai varga esete szintén csak régi monda változata. Ezeknél is érdekesebbek azok, a melyeknek nyelv- és irodalomtörténeti jelentőségök van. Az előbbiek csoportjához tartozik a magyarok eredetére vonatkozó, naplójában meg újra fölmerülő részlet. Ebből kitűnik, hogy Halmágyi is — talán házigazdájának Segnernek hatása alatt — meg volt győződve a magyaroknak ural-altaji rokonságáról, ha ezt az elnevezést nem ismerte is. Mikor hazulról, Ráday Gedeontól jött levél alapján a chinai rokonság iránt (!) érdeklődik s egy állítólag megjelent franczia munka iránt, mely •) Akadémiai Értesítő, XVII. 447- 1. "-) Ethnographia, XVI. 257. 1., XVII. 214. 1.