Századok – 1907

Történeti irodalom - Szádeczky Lajos: Halmágyi István naplói és iratai. Ism. Gálos Rezső 929

•930 TÖRTÉNETI IRODALOM. hiteles, pontos adatoknak megbízható sora, melyek közül igen sok egészen ismeretlen, nem egy pedig új, beható, vagy az eddigitől eltérő világításban mutatja az eseményeket. Szilágysomlyói Halmágyi István (1719) akkor még nem régi nemes családnak volt sarja, ki a Telekiek pártfogása, utóbb hivatala által főnemesi körökben, származásánál fogva pedig vezető nemesi körökben forgott. Előbb a kormányszéken cancellista, majd az ifjú Teleki Pál »hopmestere« volt Göttingenben. Hazatérve, 1753—1762-ig újra a kormányszék hivatalnoka, ezután 1769-ig titkára, kinek nevét a Buccowéval és Brukenthaléval együtt emlegetik. A kormányszék minden íigyét-baját a legalaposabban ismeri. Jó darabig csak azért nem léptetik elő, mert a guberniumon nem tudják nélkülözni. Hogy később táblabíró, maros-széki főkirálybíró, majd — midőn József császár Erdélyt új vármegyei kerületekre osztotta—Háromszék vármegye főispánja lett, ahoz is van köze a történetírásnak ; minket azonban ezúttal jobban érdekel, hogy utóbbi tisztségéből kormánybiztossá nevezték ki a Hóra-lázadás elfojtására. Ez a kinevezés bizonyára összefüggésben volt a mádéfalvi veszedelem idején szerzett tapasztalataival. De erőszakosságra Halmágyi nem volt kapható ; azért a lázadás kitörésével szerepe véget is ért. Mint Háromszék főispánja halt meg 1785-ben. Naplója a mai napilapok sokoldalúságával, de nagy alapossággal van írva. Egyénisége szépen alakúi ki belőle előttünk. Mindent élesen megfigyelő, megfontoló, békés természetű, de határozott jellemű, becsülésre méltó, nyílt, derék férfiúnak látjuk, az aurea mediocritas-та szinte nyárspolgárias módon ügyelő, de egyúttal igen finom vonásokban gazdag lelkületű embernek. Jó magyar és pontos hivatalnok. Maga jellemzi legjobban magát, midőn mondja, hogy »az az igaz híve ő felségének, ki a hazáját szereti és ennek megmaradását a királyi szolgálattal egybeköti.« Mindenki szerette őt, és úgy látszik, benne is megvolt a mások megbecsülése. Egy igen kicsi ellenszenv a szászok iránt, talán minden, a mit naplójának objectivitása ellen megemlíthetünk ; ennek is megvan a magyarázata a viszonyok ismeretében. Ez az ellenszenv egyensúlyozta némileg a Brukenthal befolyása miatt amúgy is a szászok felé hajló mérleget. Legszebb és a történetírásra leghasznosabb, érdekes vonása naplójának, hogy sohasem írója maga van a középponton, hanem mindig az események lánczolata. Mintha csak titkári állásában szokta volna meg, hogy a maga egyéniségét háttérbe tolja s mindig másoknak adjon elsőbbséget, naplójában szinte helyet kell szorítania a liivatalbeli dolgok, Erdély különböző részeiből és a bécsi udvar felől jövő hírek, meg a kor vezető személyiségeiről