Századok – 1907

Tárcza - Acsády Ignácz nekrologja 84

'ft 4 TÁRCZA, ACSÁDY IGNÁCZ 1845. szept. 9. — 1906. decz. 17. A magyar történettudománynak még egy halottjáról kell szomorúan megemlékeznünk. Deczember 17-én hunyt el hosszas és kínos szenvedés után Acsády Ignácz. Olvasóink — bár közlönyünkben az utolsó másfél évtized alatt alig találkoztak nevével — bizonyára jól ismerik történeti munkáit, melyekkel sok elismerést és dicséretet aratott, de olykor a kritika keményebb Ítéletét hívta ki maga ellen. Acsády egyike a legtermékenyebb magyar historikusoknak ; e mellett jó elbeszélő, gyakorlott tollú író. Pályáját mint publicista kezdte, mint regény- és drámaíró nem nagy sikerrel folytatta, mígnem végre a történelmi kutatás terére lépett, hová hajlama kezdettől vonzotta. Első dolgozatai, melyek a Századokban láttak napvilágot : Gróf Wesselényi Ferencz nádor halála, (1884), Magyarország belállapota 1680-ban (jutalmazott pályamű), A Széchyek Murányban (1885), A magyar társadalom 1680 körűi (1886), Drégel és hőse (1887), A linczi béke története (1890) stb. A M. Történeti Életrajzokban (1885) jelent meg tőle Széchy Mária. Egyéb önálló munkái : Magyarország pénzügyei I. Ferdinand uralkodása alatt (1888) és Közgazdasági állapotaink a XVI—XVII. században (1889) stb. A M. T. Akadémia 1888-ban választotta meg levelező tagjává, a hol is A magyar jobbágy-népesség száma a mohácsi vész után cz. értekezésével foglalt széket (1889) s azóta úgyszólván halálos betegsége kezdetéig szorgalmas felolvasója volt az Akadémia üléseinek. Dolgozataiban — talán valami subjectiv érzéstől vezettetve — kiváltképen a nép, a tömeg sorsával s az ország gazdasági és pénzügyi történetével szeretett foglalkozni. Utolsó műve is, mely nem sok idővel halála előtt hagyta el a sajtót, a magyar jobbágyság történetét tárgyalja. Subject!vitása irány -zatossá tette némely munkáját. Két-kötetes nagy műve : A magyar birodalom története (1903—1904) a katholikus egyház ellen irányuló világos t.endentiájával egész kötetre terjedő éles bírálatot vont maga után a tudós Dudek János (azóta budapesti egyetemi tanár) tollából. Ennél valóban értékesebbek Acsádynak azon munkái, melyek egyikében Magyarország három részre oszlásának történetét (1526—1608), másikában Magyarország történetét I. Lipót és I. József korában (1657—1711) írta meg az u. n. millenniumi történet V-ik és VII-ik kötete számára. Az előbbit az Akadémia is jutalommal tüntette ki. Mindent összevéve, Acsády Ignácz tagtársunk az érdemesebb magyar történetírók közé tartozott, kinek nevét művei sokáig meg fogják őrizni. — Temetése decz. 19-én ment végbe tisztelői részvéte mellett. A gyászszertartást dr. Hevesi Simon főrabbi végezte.