Századok – 1907

Értekezések - PÓR ANTAL: Anjouk és Wittelsbachok - II. bef. közl. 887

ANJOUK ÉS "SVITTELSBACHOK. 901 •és tatárok ellen keresztes háborút hirdettetett az egész magyarlengyel birodalomban, mire nézve az esztergomi, kalocsai, gnieznói, zárai, spalatói és raguzai érsekeket és alantas püspökeiket bízta meg ; sőt írt, mint előadtuk, IV. Károly császárnak is, hogy a magyar király törökellenes vállalatát segítse. Ügy tetszik mégis, hogy mindez intézkedéseknek és készülődéseknek foganatja nem volt ; jelentős semmiesetre, mert a keresztes felkelésre szóló felhívást ki sem hirdették, jóllehet a pápa később (1375—1376) újra megkereste Nagy Lajost, hogy hadait a törökök ellen, kivált a görög császár segítségére, megindítsa.2

) E fölöttébb sajnos mulasztás okát a Velencze ellen indított és fokozott erélylyel hosszan folytatott háborúban kell keresnünk. Az 1358 évi zárai békekötés, mely Velenczét Dalmácziától megfosztotta, a tenger és kereskedelem szabadságát hangoztatta, sok súrlódásnak, végre hosszú háborúskodásnak lőn szülő oka Velencze és Magyarország közt.3

) Nagy Laios sok hosszútűréssel simítá el a czivódásokat és vette elejét a dulakodásnak, míg végre türelmének vége szakadt és az ellenségeskedés nagy lánggal csapott ki, midőn Velencze Carrara Ferenczet, Padova urát ismételve megtámadta. Tudnunk kell, hogy Carrara abban a háborúban, melyet Nagy Lajos Dalmátország miatt a velenczei köztársaság ellen folytatott, híven tartott a magyar kírálylyal, ki őt azután az 1358-iki zárai békébe is belefoglalta és ünnepélyesen megígérte neki, hogy ha bármi okból megtámadnák, síkra száll mellette. Viszont a köztársaság Carrara e »hálátlanságát« nem tudta megbocsátani és mindig agyarkodott ellene. Legújabban azzal gyanúsította, hogy Trevisóra vágyik, a határszélt bolygatja s annak erőszakos visszaigazítását határozta el. Nagy Lajos hasztalan intette De-Surdis János váczi püspök által a köztársaságot, hogy maradjon veszteg, újításokat ne tegyen, mert abban, miben Padovának igaza van, Padovát, mely egyébként a pápának is szövetségese, el nem hagyja. Velencze süketségre vette ez intelmet és szövetségeseket keresett s talált is egyebek közt az osztrák herczegekben épen az időn, midőn De Cardailhac János, az alexandriai patriarcha, minden tehetségével a császár és a magyar király közötti béke helyreállításán dolgozott. Annak híre, hogy az osztrák herczegek ellene Velenczével szövetség iránt tárgyalnak, annyira megbosszantotta, hogy a herczegeket haddal akarta megtámadni, a mint ezt a patriarchának Esztergomban, 1372 jun. 12-én kelt ') Theiner : Hung. II. 134—139. dd. Avignon, 1373 márcz. 23. s) Fejér id. m. IX. 5. 52. 54. 3) Elég bőven tárgyaltam ezt Nagy Lajos életrajzában, 473—521.1.