Századok – 1907
Értekezések - PÓR ANTAL: Anjouk és Wittelsbachok - II. bef. közl. 887
ANJOUK ÉS "SVITTELSBACHOK. 899 kihirdetnék azt. Ha azonban a császár erre még nem látja elérkezettnek az időt, tekintettel kellene lenni arra, hogy a törökök, a (bár félhitű) keresztyéneken máris nagy győzelmeket arattak, tőlük széles területeket elfoglaltak, és megeshetik, hogy az elhagyott Magyarország megint úgy jár, mint járt egykoron a tatárjárás idején, midőn az ország templomai elpusztultak és népei nyomorúságosan elvesztek, mely esetben -— mitől Isten oltalmazzon ! —! nagy veszedelem érhetné az összes keresztyénséget. Legalább arra kellene tehát a császárnak törekednie, hogy német vitézek induljanak a magyar király segítségére ; hiszen ha Magyarország elvérzenék, megsírylené ezt a császár is, ki szomszédja Magvarországnak. Legyen tehát azon, hogy az egyetértés Németországban helyreálljon s ott a keresztes fölkelést is ki lehessen hirdetni. E végett küldi Colonna Agapitust, a Brixenből áthelyezett lisaboni püspököt, kinek hitelt adjon a császár.1) Mindamellett a törökök ellen indítandó hadjárat vízzé vált, minek egyik oka a következő : Nagy Lajos király Bredenscheid János jogtudort az 1372 évi tél elején követűi küldötte XI. Gergely pápához, jelentvén, hogy legközelebb hadat indít a törökök ellen, kik nemrégen egyik hűbéresét és annak népét (a bolgárokat) leverték. Minthogy pedig hasonló alkalmakkor, a hitetlenek ellen indulván a had, a főpapság és papság őt segíteni szokta, kegyeskedjék a pápa a főpapságot és papságot a római egyháznak fizetendő adó alól egy esztendőre fölmenteni. A pápa, jóllehet helyeselte Nagy Lajos szándékát, melynek végrehajtására a minap ő maga kérte föl, különben is minden óhajtását, ha lehet, örömmel teljesíti, most ez egyszer elnézését kéri a magyar királynak, a miért kérelmét nem teljesítheti, minthogy a szóbanforgó tizedre az egyháznak magának föltétlenül szüksége van. Visconti Barnabás, e kegyetlen zsarnok, az egyház kérlelhetetlen ellensége, ki számtalanszor megszegte a vele kötött békét, egész dühével az egyház ellen támadott és az egyház fejét is igája alá nyűgözni szándékozik, a miben őt hozzá mindenben hasonló gonosz testvére, Galeazzo, minden kitelhető módon segíti. Ez istentelen milanói nemesek sokakat az egyháziak közül, szerzeteseket és főbb méltóságokat sem véve ki, számtalanszor elfogattak, bebörtönöztek, kínoztak, számkivetettek, földönfutókká tettek, felköttettek, lenyakaztattak, máglyán elégettettek, a többieket tűrhetetlen zsarolásokkal és szolgálmányokkal terhelték, javaiktól meg») Raynaldi Annales, ad a. 1373. 6. és 7. §. (Az 1691-iki kölni kiadás, 516. 1.) dd. Avignon, 1373 ápr. 4.
