Századok – 1907

Értekezések - PÓR ANTAL: Anjouk és Wittelsbachok - II. bef. közl. 887

896 PóK. antal. ha t. i. a császár, a patriarcha, a prágai érsek és a tesseni herczegazon meggyőződésüket vallanák, hogy ezt becsülete sérelme nélkül teheti. Ha határidőül jun. 24-ikét kitűzni nem lehetne,, tetszeni fog neki a császár más elhatározása is.1) Sőt óhajtja,, hogy eskütétele, a mennyiben ez becsületével megegyeznék, később történjék. Határozzon tehát véglegesen a császár, erre kéri őt a szentszéki követ, és közölje vele elhatározását sajátkezűleg aláírt és gyűrűjével megpecsételt hi-eles levélben. Azt is óhajtja a magyar király, hogy Bécsben a bajor herczegek valamennyien jelen legyenek és védelmezzék meg jogaikat a szentszéki követ előtt, a hogyan tudják. Ha nekik lesz igazuk, tartsák meg Brandenburgot ; ha a császárnak és a cseh királynak van igaza, legyen övék ez az ország, s ebben az esetben a magyar király a bajor herczegeket, ha igaztalanságuk kitűnnék, nem fogja segíteni. Minderről a magyar király óhajtásához képest ezennel értesíti a császárt, hogy tőle határozott és világos választ kapjon. így tehát a magyar király »jóformán mindent fölségedre hagy, kiről mindig oly tisztelettel beszél, mint atyjáról. Bizonyságot teszek Istennek és fölségednek, én uram, hogy soha sem láttam fejedelmet, nevezetesen ily hatalmasat és nagyot, ki annyi alázatossággal, szerénységgel a legcsekélyebb kevélység nélkül beszélne, a békét és nyugalmat, a mennyiben tisztessége megengedi, oly őszintén óhajtaná ; a miről Isten, a pápa és az egész világ előtt bizonyságot tehetek.« Befejezésül ismételve sürgeti a császárnak a magyar királylyal és a bajor herczegekkel való találkozását, a mi ha létre nem jönne, az apostoli szentszék, de sőt senki e világon nem lehetne jó ^véleménynyel a császárról. Bölcs elhatározást és választ kér tehát. 2) Meg kell jegyeznünk e fejezet végén, hogy jóllehet Nagy Lajos mint Magyarország és Lengyelország királya, az alexandriai patriarcha előtt esküvel fogadta a maga, felesége, az ifjabb Erzsébet királyné, azonképen örökösei és utódai nevében, hogy Csehország koronájáról mindenkorra lemondott, és hogy az ezen koronához tartozó tartományokra, nevezet szerint a sziléziai herczegségekre soha jogot támasztani nem fog : azt sehol sem találjuk, hogy idősb Erzsébet királyné is hozzájárult volna e lemondáshoz, pedig tudjuk, hogy a patriarcha külön meghatalmazottját küldé Krakóba, hogy az erre vonatkozó esküt tőle J) Ekkor a császár — úgy látszik — lehetségesnek találta, hogy 1372 jun. 20-án Trencsénben találkozzék Lajos királylyal. E találkozásra Trencsénbe rendelte kedves tanácsosát, Himfy Benedek temesi ispánt is, Damásdon, 1372 máj. 22-én kelt levelében. (Századok, 1900. 610. 1.) 2) Fejér id. m. IX. 4. 399. Dobner : Monum. II. 393.