Századok – 1907

Tárcza - Vegyes közlések - A dunántúli ref. egyházkerület története 867

TÁRCZA. 867 Szent László és a magyar urak drága kincsekként arany pántokra helyezték és a Dukasz-féle koronába illesztették. így lett Szent István koronája a magyar szent korona felső részévé. — Az ülés másik tárgya volt Marczali Henrik levelező tag felolvasása az 1790-iki nádorválasztásról. A dynastia tagjai közül nádort először az 1790 évi országgyűlés választott. Ezt a történeti tényt eddig csak feljegyezték történetíróink, de meg nem magyarázták ; még a ki legtöbbet mond is róla, csak úgy tünteti fel, mint a király s a nemzet kölcsönös bizalmának jelét és kifejezését. Az 1790-iki országgyűlésen a nádorválasztást nem is tekintették oly fontos kérdésnek, mint a korábbi országgyűléseden. A megyék azt adták utasításul követeiknek, hogy mindenekelőtt a nemzet jogait igyekezzenek biztosítani ; sőt Sopron vármegye egyenesen azt kívánta, hogy nádort semmiesetre se válaszszanak a királyi családból. A nádori méltóságra többen is törekedtek ; legtöbb reménységgel Forgách Miklós és Zichy Károly grófok. A szertelen korteskedés azonban lejáratta a jelölteket, a mikor Okolicsányi József egy névtelenül megjelent röpiratban II. Lipót negyedik fiát, az ifjú Sándor főherczeget ajánlotta nádornak. A hadi tanácsnak s többeknek nem tetszett a dolog. Attól tartottak, hogy a királyi herczeg, kinek a nádorsággal az ország főkapitányi tiszte is járt, Magyarországot elszakítja Ausztriától. A király azonban ragaszkodott a felvetett eszméhez. Végűi abban állapodtak meg, hogy a herczeg úgy fogadja el megválasztatását, ha szavazás nélkül, egyhangúlag kiáltják ki nádorrá. Ekkor azután Zichy Károly is visszalépett a jelöltségtől s megtörtént az egyhangú választás, mely az ország nádori székébe az uralkodó családot ültette. — A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET történetére hirdet előfizetést az egyházkerület püspöke és főgondnoka. A két kötetre tervezett munkát Thúry Etele pápai theologiai tanár írta. Az egyházkerület ez évi közgyűlésében elhatározta, hogy Thúry munkáját, mely a szakbírálók véleménye szerint »levéltári kutatásokon alapuló, legnagyobb részében eddig ismeretlen adatokat tartalmazó s a kerület kül- és beléletét híven feltüntető értékes mű«— kinyomatja és saját gyülekezeteinek parochialis könyvtári illetmény gyanánt adja. Előfizetők számára a két kötet ára 10 koronában van megállapítva. Érdeklődéssel várjuk a mű megjelenését. Szerzőjének ismert neve arra a reménységre jogosít bennünket, hogy nyeresége lesz a magyar protestáns egyháztörténeti irodalomnak.