Századok – 1907

Tárcza - Vegyes közlések - Dézsi Lajos emlékbeszéde Révai Miklósról 865

TAR' 'ZA. 865 Ennyi minÜössze a ïrézsi históriája. Erre czéloz Bleyer a Trézsi szégyenével. Hogy miért nevezte el az esetet épen Trézsiről, erről a legutolsó példáról, az a Bleyer titka marad, őrizze is meg discrete magának, nekünk elég annyi, hogy Schmidt József bírálta (!) a Barassó >• -Brassó-1, és az én elméletemet úgy tönkre silányította, engemet oly nevetségessé tett, magának oly halhatatlan dicsőséget szerzett, mint most Bleyer az a > e és m > b megfelelések bátor letagadásával. Tréfa nélkül mondva, szakértő emberek részéről kaptam elég nyilatkozatot a Barassó > Brassó megfejtéséről, és én meg vagyok elégedve a dologgal, ha Bleyer Ítéletét nem találom is elismerőnek. De ez nem tartozik ide ; mérjen kiki saját mértékével, én nem zavarom ítéletében. FIÓK KÁROLY. VÉGSZÓ. Egészen rövid lehetek. Fiók — úgy látszik — komolyan elhiszi, hogy én az Attila > Etele alakot ikerszavaknak tartom, csakúgy mint a zarar-zever-1, kavar-kever-1 stb. Hát ez »botrányosan« jellemző, akár az ő jóhiszeműségére, akár ítélőképességére nézve. Talán azt is elhiszi, hogy én az ő nyelvészeti működését igazán halhatatlannak tartom! Múltkori megjegyzéseimmel csak az volt a czélom, hogy a Századok olvasóit, a történetírókat, nyomatékosan figyelmeztessem Fiók nyelvészkedésének veszélyes voltára. Mai felelete után az érdeklődőket újra is csak ama megjegyzéseimhez utasíthatom, melyekből semmi elvenni valóm, és a melyekhez semmi hozzáadni valóm nincsen. Fiókkal nem akartam és nem akarok vitatkozni, mert vele legfeljebb feleselni lehetne, a miből a tudománynak semmi haszna. Minden komoly és módszeres kutató tudja, hogy a dilettantismus betegség, még pedig gyógyíthatatlan. Ez ellen nincs sem doktor, sem patika! BLEYER JAKAB.1

) VEGYES KÖZLÉSEK. — A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA október 7-iki összes ülésével kapcsolatban a nyelv- és széptudományi osztály Révai Miklós emlékezetét ünnepelte. Goldziher Ignácz elnöki megnyitó szavai után Dézsi Lajos levelező tag olvasta fel terjedelmes emlékbeszédét Révairól, kinek sok nyomorúsággal és küzdelemmel teljes életét nagy részletességgel rajzolta meg. Felolvasása végén említé, ") Minthogy Bleyer Jakab végszava újra is csak múltkori megjegyzéseihez utasítja az olvasót, a melyekre Fiók Károly föntebb már megfelelt : a vitát ezennel befejezettnek nyilvánítjuk. Szerk.