Századok – 1907

Történeti irodalom - Szádeczky Lajos: A csiki székely krónika. Ism. D. L. 854

85'! TÖRTÉNETI IRODALOM. Az állami életről és fejedelmi udvartartásról szóló részben sokkal szebb lett volna egységes képet rajzolni a Báthoryak udvaráról s ezt a Mátyáséval összevetni. Az utóbbi, igazán szép és érdekes feladattal néhány sorban végez Bagyary. Három mondatban ezt elintézni nem lehet, nem is szabad. — A hadügy terén sok adatunk van a XYI. és XVII. századból, de azért Szamosközy adalékai itt sem értéktelenek. Bocskay szigorú »rendtartását« végig közölni azonban fölösleges munka volt. Egyébként Bagyary figyelme e téren is minden aprólékosságra kiterjed. A társadalmi élet, főleg a családi élet rajzában viszont — sajnos — igen tág mezőn mozog, s ámbár a ruházatról, étkezésről, fürdőzésről, szórakozásokról, utazásról, majd a postaügyről, követségekről, temetkezésről, s végül az ajándékváltásokról is megemlékezik (ismét kissé rendetlen egymásutánban), adatai közt itt sokkal kevesebb az érdekes és használható. Látjuk tehát, hogy Bagyary nagy gonddal gyűjtötte össze és szedte (itt-ott kissé kuszált) rendszerbe Szamosközy adatait. Sok olyan részletre mutatott rá, melynek a kulturhistória írója hasznát veheti. Ez munkájának érdeme. Hiánya pedig az, hogy az egyes adatokat nem ellenőrizte művelődéstörténeti ismereteink eddigi adataival és nem vetette össze más egykorú írók ide vonatkozó műveivel. A Szamosközyről szóló irodalmat azonban részletkérdéseiben is jól ismeri, s egy-egy pontnál (a székely-kérdés, a »magyarok istene« stb.) széleskörű kutatásokat árúi el. Mindenki, a ki e korral foglalkozni akar, megbízható forrásmunkát kap Bagyary könyvében. Q-ÁLOS REZSŐ. A esití székely krónika. Irta Szádeczky Lajos. A Flór Gyula emlékére tett alapítványból kiadja a M. Tud. Akadémiai. Budapest, 1905. Athenaeum kny. 8-r. 252, 2 1. Egy genealógiai táblával. Nem lehet mondani, hogy néhai Szabó Károlynak nem volt kritikai érzéke. Ö mutatta ki a turóczi főkönyv koholt voltát, mely Toldy Ferenez szerint a legnagyobb régiségre mutatott s a leghitelesebbnek látszott, pedig ez hun-székely betűkkel volt írva, s mindenki tudja, milyen kegyelettel csüngött Szabó Károly a régi magyar művelődés ezen emlékein. Az I. András korabeli imádságos könyvre is, melyet Jerney János Magyar nyelvkincsek Árpádék korszakából (Pest, 1854) czímű munkájában bőségesen kommentált, szintén ő sütötte rá a hamisítás bélyegét. Kritikai szellemének mind megannyi hangos tanúbizonyságai. És mégis ! Midőn a székely krónikáról volt szó, — akkor már nem engedett, noha elég gyanúsak voltak előkerülése körülményei, noha mindjárt napvilágra jöttével bizalmatlanúl fogadták óvatosabb his-