Századok – 1907

Történeti irodalom - Divald Kornél: Szepes vármegye művészeti emlékei. Harmadik rész. Iparművészeti emlékek. Ism. Császár Elemér 848

85'! TÖRTÉNETI IRODALOM. őse volt, s a kései utód nemes kegyelettel ismertethette ősének leghíresebb alkotását, a lőcsei szószéket. íme ezek Divald könyvének kiválóságai és fogyatkozásai. Ez az ítélet azonban, mely ép oly szűkszavú, mint maga a könyv, csak a kész eredményről számol be, nem emeli ki kellőkép azokat a fáradságokat és veszedelmeket, melyek a mű létrejöttét kísérték. Az előbbiekről ejtettem már szót, az utóbbiak közül csak egyet említek, hogy fogalmat adjak arról a szellemi munkáról, melyet a szerző végzett. Gondoljuk magunkat helyzetébe. Kezébe kerül egy eddig lappangott érczkehely. Sem a mester monogrammja, sem a czéh hitelesítő bélyege nincs rajta s írott források nem számolnak be eredetéről ; azt sem lehet tudni, magyar földön késziilt-e, vagy úgy hozták be Augsburgból, Nürnbergből, avagy más német városból ; korai vagy kései emlék-e, s ha késeinek látszik, nem pusztán modernizált alakja-e egy régebbi alkotásnak. Hány kérdést kellett a szerzőnek megoldania, míg könyvében egypár sort írhatott róla, megállapítva származásának helyét és idejét, s ha lehetett, az iskolát vagy czéhet, a melyből kikerült. E megállapításokat szerzőnk, a mennyire megítélhetjük, óvatos körültekintéssel végezte. Régebbi köteteiben erős hazafias érzelme megvesztegette néha Ítéletét s eredeti magyar szellemű alkotást látott egy-egy műtárgyban akkor is, mikor kétségtelen volt, hogy külföldi munkát, vagy külföldi minta után belföldi, de idegen nemzetiségű művésztől készített alkotást méltat. A harmadik kötetben sokkal tárgyilagosabb ; megadja a külföldnek azt, a mi megilleti, s ha hazainak minősít valami emléket, helyt áll nézetéért. A nélkül, hogy értékesíteni akarnánk azt a gazdag anyagot, mely e kötetben le van rakva, két tanulságot levonunk belőle. Az egyik igen örvendetes. A Szepes vármegyében fönmaradt emlékek fényes bizonyságot tesznek arról, hogy hazánk, bár a nagyművészetek terén messsze elmaradt a művelt nyugattól, az iparművészet némely technikájában (р. o. az ötvösség, különösen a zománczot is alkalmazó ötvösség terén, a hímvarrásban) nemcsak versenyzett vele, hanem bizonyos időkben vezető szerepet játszott. A másik tanulság elszomorító. Nagy számmal vannak igen becses műemlékeink, melyek a gondozás hiánya vagy a kedvezőtlen helyi viszonyok és a tulajdonosok nemtörődömsége miatt a végpusztulás szélére jutottak. Vidéki középpontjainknak egyik legszebb kulturális hivatása volna helyi muzeumok fölállítása által megmenteni, a mi még megmenthető ; a mi pedig az egyház elidegeníthetetlen tulajdona, arról az egyházi hatóságoknak kellene gondoskodniok. Divald többízben fölemeli intő szavát, fogadják meg, a kiket illet. CSÁSZÁR ELEMÉR.