Századok – 1907

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - VI. A magyar vár - II. bef. közl. 815

M ÜVELTSÉGTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 835» hogy én miattam el nem vész az két ház Magyarországtól, sem én oka nem vagyok, hanem te miattad kell elveszni, te veszted el, te vagy oka veszedelmének. Mind eleikbe adom, hogy értse meg az ország, miképpen cselekedtél«...1

) E jellemző sorokból is megítélhetjük, mily nagy dolognak és szégyennek tartották egv-egy végház romlását, elvesztését. A magyar végházak és kastélyok legtöbbjéről elmondhatjuk, hogy fölszerelésök silány és szegényes volt. Elvétve azonban mégis akadtak — legalább a XVI-ik század első felében — olyan végházak, melyek tüzes szerszámok nélkül sem szűkölködtek, élés dolgában is bővelkedtek. Csodálkozva olvashatjuk ez időből, hogy még a kisebb végházakban is 3—4000 akó bor is volt készletben. Gabona, liszt, szalonna, pirított és füstölt hús, meg szivolt hal is bőven akadt. Vannak várszámadásaink, a melyekből világosan kiolvashatjuk, hogy a vitézek néhol ugyancsak jól éltek és nagy vígan lakoztak.2

) Ez a jólét azonban sehol sem tartott sokáig. A török hatalom terjedésével, a vártartományok pusztulásával és a fizetés elmaradásával a rövid jólétet csakhamar a folytonos nélkülözés, szenvedés váltotta fel. Legkorábban a ruházatban való hiány mutatkozott. Jóllehet a végbeliek a zsoldjuk fejében kapott posztót méregdrágán fizették, a kincstár pénz hiányáben még ezt az igazi uzsoráskodást is kénytelen volt néha évekig szüneteltetni. A katona tehát elmondhatta e közmondássá vált igéket : Se pénz, se posztó ! A magyar katonák ruhátlanságáról szinte hihetetlenül hangzó jelentések maradtak reánk. Dessewffy Ferencz kapitány jelenti pl. 1539 szept. 28-án Nádasdy Tamásnak, hogy mikor a katona strázsálásra indúl, a tiszt levetkőzik s ruháját a strázsa ölti fel, a tiszt pedig mezítelenül várja, míg amaz visszatér ! 3) Khuen Özséb komáromi főkapitány írja 1611-ben a saját katonáiról, hogy a templom előtt álló koldusok korántsem oly rongyosak, mint az ő katonái.4

) Igali István keszthelyi vajda meg 1620-ban így ír a Balaton körűi lévő vitézekről : »Minket, az régi vitézeket az polgároktól úgy ösmerik meg, hogy azok közül némelyeknek posztó ruhájok vagyon és jó szűrök, mi penig mezítláb, ruhátlanúl járunk, és csép, kapa az fegyverünk ... Az éhség kerget immár koldulni bennünket. Ilyen szűk, drága időben feleségünket, gyermekeinket éhei nem ölhetjük meg« . . .5) ') Körmendi levéltár. -) A M. N. Muzeumban vannak pl. Huszt várának és Szigetnek számadásai a XVI. század közepéről. Ezek is igazolják a mondottakat. s) Cs. és kir. áll. lt. Hung. »Quum ad strazam ibit servitor, tune dominus suam tunicam servitori dabit, ille vero nudus spectat, quousque veniet« . . . stb. *) U. o. Hung. 1611. 8) U. o. 1620.