Századok – 1907

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - VI. A magyar vár - II. bef. közl. 815

M ÜVELTSÉGTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 83» nek volt kertje (katonakert),

1) volt marhája s ingyen füve, szénája-A főlegények ezenkívül még a faluk és a puszták jövedelmét is húzták. Mikor az aratás ideje elkövetkezett, a fegyverzaj elnémult. Mindenki az aratás után látott. A végbeli katonák munkába álltak, s az aratással keresték meg télire való kenyerüket. Aratás idején a szomszéd török és magyar végek között majd mindég egyezség jött létre, hogy egyik fél sem háborgatja a másikat munkájában. Ilyen egyezséget kötöttek fűkaszálás idején is.2) Idővel azonban a várak tartományai elpusztultak, elnéptelenedtek. Nem volt, a ki a földet művelje. A katonakertek is elpusztultak s a szabad füvelő helyeket a kóborló latrok és törökök miatt használni nem lehetett. Némelyik végház népe a lovait tíz mérföldnél is nagyobb távolságra volt kénytelen a fűre bocsátani, mivel a végház legelőin veszélyben voltak.3) Ilyen viszonyok között azután a zsold lett volna az egyedüli, a miből a végbeliek életüket tengethették volna. De zsoldot néha tíz esztendeig sem kaptak. Tehát leírhatatlan nyomor és nélkülözés lett az osztályrészük. A mit 1573 decz. 12-én Ghyczy György kapitány írt az újváriakról, azt Eger kivételével minden végházról el lehetett mondani. A fizetetlenség miatt oly nagy a nyomor — írja Ghyczy — »hogy éhei is némelyik hogy csak meg nem hal. Ide szállásomra jő némelyik néha ebédkor és estve, és úgy panaszolkodnak előttem, hogy csak kenyeret sincsen mivel venniök. Kinek egy darab kenyeret, kinek egy pénzt, kettőt adok ... Az vártát nem állhatják meztelen. . . . Hátán a háza ; dárdája, puskája és tarisznyája az ő összes vagyona.«4

) Forgách Simon főkapitány, a ki életében már sok nyomornak és szenvedésnek volt szemtanuja, 1576-ban a bányavidéki magyar hadi népről írja, hogy soha életében ennél szegényebb, rongyosabb és meztelenebb hadi népet nem látott.5

) J) »Az mint több vitézlő rendnek is köröskörül mind kertecskéik vannak ; ő felsége szolgái közt fölosztatott földben, kinek-kinek mi jutott az praesidiumban.« (Közös p. ü. It. Hung. 14583. »Egerszegiek, ő felsége az mi kegyelmes urunk szolgái, lovas és gyalog renden lévők« — írják.) 2) Cs. és kir. áll. It. Turcica. Ferhát budai pasa levele Ernő főherczeghez 1590 jun. 26-ről : »Ugy végeztünk, hogy az széna kaszálásnak és betakarításnak idején minden békességben és vesztegségben legyen, hogy mind onnan mind innen takarodhatnának.« 3) Tarjáni Nagy Fábián korponai főkapitány írja 1579 jun. 7-én : »Hostium insultus ac copiosa excursio in dies magis ac magis cernitur, ut usque ad hortos, qui penes oppidum sunt, irrumpere soient. Turcae suos equos penes fortalitia, ubi quisque suam habet stationem, pascere soient, nostrati vero milites decern et duodecem vel ultra milliaribus suos pabulant aestivo tempore equo3.« (Közös p. ü. lt. Hung. fasc. 14370.) 4) Orsz. Lt4 Kamarai levelek. 5) Közös p. ü. It. Hung. fasc. 14370. »Vix possum scire, an un quam viderim tam pannosos, laceros et nudos milites, sicuti illi sunt.«