Századok – 1907

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - VI. A magyar vár - II. bef. közl. 815

MŰVELTSÉGTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 827 tak. Nyáron az összes gyalogság (Ujvárott 200 hajdú) fegyveresen a falak mentében alszik ; télen ellenben és zord időben csak a fele. A másik fele a házakba húzódhatik. A falak mentében lévő gyalogságból egy-egy tized felváltva a bástyákon őrködik. Minden bástyán két-két gyalog meghatározott időközökben a szokott őrszavakat kiáltozza. Egy tizedes a saját tizedével egész éjen át körűi jár s az őrségeket vizsgálja. A porkolátok, viceporkolábok, sőt maguk a kapitányok is éjjelenként többször körűijárják az őrségeket és a falakat. Jeladáskor mindenki fegyveresen siet megszabott helyére. Ha a jeladás éjjel történik, a porkolábok kitűzik a kiütő vagy kivető lámpásokat a kapuk fölé.1) A mint láthatjuk, a magyar várakban a gyalogságnak ugyancsak súlyos volt a szolgálata. Ezt tudván, megértjük Gabelmannak a magyar hajdúról tett nyilatkozatát : ört áll, talpon virrad, egész nap dolgozik, sánczot hány, árkot vet, az éhséget és a szomjúságot panasz nélkül tűri. A kapitányokon, porkolábokon és udvarbirákon kívül a magyar várakban még más sajátos tisztségeket is találunk, melyeket a német rendtartású magyarországi várakban hiába keresünk. Ilyenek voltak a kalauzok vagy tábor jártatok, a kik nélkül a vár népe soha ki nem indult.2

) Ilyenek minden török végházban is voltak.3

) A kalauzoknál is jelentékenyebbek voltak a kémek és a kémdeákok. Ezek tartására minden magyar kapitány külön összeget kapott, a mit kinevezésekor előre megállapítottak. A kémek legnagyobbrészt ráczok voltak.1

) Nem utolsó tisztség volt a végekben a nyomjárók tiszte sem. Igazi magyar foglalkozás volt ez, a mit csak a gazdasággal foglalkozó magyarság értett igazában. A nyomokat megtalálni, a nyomokból az ellenség számát és minőségét meghatározni : ez volt a nyomjárók kötelessége. A végbeli nyomjárók a harmatos füvön pontosan meg tudták állapítani, hány lovas, hány gyalog és hány szekér járt erre vagy arra.5

) A sereghajtók vagy hátidjárók intézménye a XVI-ik században J) Közös p. ü. It. Hung. 1578 jun. 6. Relatio commissariorum ad Újvár expeditorum. а) Orsz. Lt. Nádasdy-féle iratok. 1554 okt. 28-án Zichy István jelenti Kanizsáról : »Továbbá mind az Kegyelmed kalauziba s mind az itt való végbeli uraimba megfogyatkozám.« Ali pasa írja 1586 decz. 5-én Rudolfnak, hogy >>a végbeliek Buda alá jöttek, fökalauzok ki volt, fejét vötték.« (Cs. és. kir. áll. It. Turcica.) 3) Cs. és kir. áll. It. Turcica, 1580. máj. 9. »Momy kalauzius Albensis« — »ductore kalauzio Malkus«. . . stb. *) U. o. Hungarica, 1560. Extractus opinionis consiliariorum Hungarorum : »in Hungaria ad hasce explorationes magis idoneam quam Rasoianam gentem, scimus nullám.« б) Cs. és kir. áll. It. Turcica. 1590 szept. 5-én jelenti Zádory János szentmártoni kapitány a nyomjáróról : »Huszonöt lovas jött által az 53*