Századok – 1907
Értekezések - ÁLDÁSY ANTAL: Zsigmond király és a velenczei köztársaság 1435–1437. - II. bef. közl. 793
804 ÁLDÁSY ANTAL. ben tartja.1 ) Előbb ugyanis a tanács közölni akarta követével, Marco Dandoloval a béketárgyalások megindítását czélzó kísérleteket. Az aug. 11-iki tanácsi határozat közölte Dandoloval, hogy a flórencziek, a pápa, a savoyai herczeg — követe, Fero István kincstárnok útján, — végűi az estei őrgróf közbenjártak nála, sőt az utóbbi meg is küldé Velenczének a milanói herczeg hozzá intézett két levelét, a melyben kéri őt, hogy Yelenczénél a béke ügyében közbenjárjon és eszközölje ki, hogy a tanács jegyzőjét, De la Siega Ferenczet küldje hozzá a béketárgyalások érdekében. Mindebből, mondja a tanács, megértették, hogy Visconti minden követ megmozgat, hogy békét nyerjen. A tanács azonban el van határozva, nem tekintve a flórenczieknek és a többieknek sürgetését, hogy béketárgyalásokba nem bocsátkozik, minthogy a császárral kötött egyezség ezt nem engedi meg neki. Azért, ha a savoyai herczeg követeket küldene ez ügyben a császárhoz, avagy a császári udvarban más oldalról merülne fel a békekötés kérdése, a követ ehez tartsa magát teendő nyilatkozataiban.2) Amadeus savoyai herczeg azonban nem játszott nyílt kártyákkal. A fentiekben láttuk és még látni fogjuk, hogy Velenczében és a császári udvarban békeközvetítőűl lépett fel. Ezzel a szereppel nem igen fért össze az, hogy a herczeg hadai fiának, a piemonti berezegnek vezérlete alatt a milanói hadakkal egyesülve harczoltak 1437 nyarán a velenczeiek ellen. A köztársaság ezt a kétszínűséget fel is panaszolta szept. 3-iki levelében Amadeus berezegnek és kérte őt, hogy álljon el a milanói herczeg támogatásától. Két nappal később megismételte ezt a kérelmet a tanács, mire a herczeg szept. 20-án válaszolt. E válaszból megtudjuk, hogy a herczeg annak idején, előre látva azt, hogy fia kénytelen lesz rokonát, a milanói herczeget támogatni, Ferro Mihályt küldte megbízottja gyanánt Velenczébe, hogy békét vagy fegyverszünetet eszközöljön ki. Minthogy ez nem sikerült, a dogé kívánságára követet küldött a császárhoz a béke érdekében. Azon, hogy fia a milanói herczegnek segélyt nyújt, senki sem csodálkozhatik, tekintve a kettő között fennálló rokoni viszonyt. Végűi hangsúlyozza a herczeg, hogy mihelyest a dogé beleegyezik a békekötésbe vagy fegyverszünetbe, mindenképen azon lesz, hogy a béke mennél előbb létrejöjjön.3) Arra a levélre, melyet Zsigmond király jul. 31-én intézett a savoyai herczeghez, s a melyben őt a milanói herczeg támoga]) U. o. 2. jegyzet. a) U. o. 118. szám, 4. §. 3) U. o. 197. 1. 5. jegyzet.
