Századok – 1907

Értekezések - ÁLDÁSY ANTAL: Zsigmond király és a velenczei köztársaság 1435–1437. - II. bef. közl. 793

ZSIGMOND KIRÁLY ÉS A VELENCZEI KÖZTÁRSASÁG. 797 nyert továbbá Dandolo arra, hogy Schlicknek az igényeiről való lemondás fejében évi 200—300 arany élethossziglani járadékot helyezhessen kilátásba. !) A reánk maradt emlékekben e kérdésről többé nem tétetik említés. Nem tudjuk, vájjon Schlick feladta-e igényeit vagy sem ; de abból a körülményből, hogy a vicariusi oklevélben Bassanoról nem tétetik említés, azt következtethetjük, hogy igen. Valószínű, hogy Schlick, a kinek kapzsisága ismeretes volt, Velenczét akarta megzsarolni, és arra, hogy a hamisított oklevelek alapján később Bassanora igényt támaszthasson, már előre előkészíteni igyekezett a talajt. A vicariusi és a többi oklevelek kiállítása körűi fölmerült költségeket illetőleg Velencze, mint látszik, eleintén nem volt hajlandó azokért fizetni, legfeljebb a rendes kanczelláriai taksát. Ezt a felfogását a tanács arra alapította, hogy az 1435-iki szövetséglevél értelmében a császár kötelezve van a vicariusi oklevelet mindenkép kiállítani, ennek folytán tehát a köztársaság érte semmit sem tartozik fizetni.2

) Ép azért a Dandolonak adott 1437 máj. 23-iki utasításban a tanács csak általában azt hagyja meg neki, hogy minél kevesebbet fizessen az oklevelek kiállításáért, és az erre szükséges pénzt vegye fel váltóra.3

) Csakhamar azonban belátta a köztársaság, hogy az oklevelekért fizetnie kell, még pedig elég borsosán. Hiszen Cristoforo de Velate milanói követ jul. 11-iki levelében panaszos hangokat olvasunk a császári kanczellária kapzsiságáról.4

) Jun. 24-én a tanács felhatalmazta Dandolot, hogy az oklevelekért 1000—1500 aranyat fizethet, legvégső esetben 2000 aranyig mehet, tovább azonban nem.5

) Azonban a tanács csakhamar arra a tapasztalatra jutott, hogy ez az összeg egyáltalán nem elegendő. A császári kanczellária, főleg Schlick Gáspár kanczellár, sokkal többet akartak Velenczéből kiszorítani, és Schlick, mint ezt föntebb említettük, ez ügyben egy külön megbízott elküldését helyezte kilátásba. E megbizott Brisacher Marquard császári protonotarius volt, kinek l) R. T. A. XII. 118. szám, 3. §. s) ... . »per capitula lige, quam cum imperial! celsitudine habemus, sua serenitas, postquam ad fracturam cum duce Mediolani devenimus, ipsam investituram privilegio nobis dare teneretur, et per consequens de jure nichil propterea dare deberemus«.« U. o. 132. szám. V. ö. a 130. számmal. s) U. о. 107. szám, 8. §. *) »nescio tarnen, quid sequetur, presertim quia cancellaria avaricie plena libenter talia expedit« stb. U. o. 111. szám. V. ö. még Zsigmond 1437. jan. 22-iki levelével, melyben elrendeli, hogy a kanczellár embereit, kik a milanói herczeg által a kanczelláriának eddig le nem fizetett 6000 arany biztosítását kisértik meg, senki háborgatni ne merészelje. U. o. 101. szám. 5) U. o. 109. szám.