Századok – 1907

Történeti irodalom - Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Ism. R. 73

73 TÖRTÉNETI IRODALOM. el teljesen ; a szétszórtan megjelent adatokat azonban ritka figyelemmel és szorgalommal állította össze. A füzet első fele tehát adatokban jórészt pontos életrajzi vázlat, a melyet szerzője nem dolgozott ki eléggé. Szabó László költői méltatása azonban nem sikerült, mert forrástanulmányai hiányosak voltak, és mert — nézetünk szerint — téves alapon indult. GÁLOS Ruzső. Heves- és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családja . Irta és Heves vármegye támogatásával kiadja Orosz Ernő. Eger, 1906. Egri nyomda r. t. kny. 4-r. VIII, 147 1. Orosz Ernő, Heves vármegye levéltárnoka, megírta és kiadta a vármegyéjében élt és élő nemes családok történetét. A terjedelmes, negyedrétű kötetben, miként azt maga a szerző az előszóban megjegyzi, első sorban a gondjaira bízott levéltár családtörténeti adatait dolgozta fel. Ennek következményeűl róható fel, hogy az egyes családok történeti múltja, az utolsó három század folyamán át legkimerítőbb, a meddig t. i. a levéltár adatai terjednek. A XVII-ik század közepétől visszamenőleg mindinkább gyérülnek az adatok, míg lassanként teljesen elhallgatnak. Átolvasva a könyvet, meggyőződünk, hogy a szerző, néhány nyomtatott kútfő s néhány családi levelesláda áttanulmányozását s az Országos Levéltárban tett önálló kutatást kivéve, nem igyekezett a XVII-ik század közepétől már rendszeres megyei levéltár családtörténeti adatait kiegészíteni. Innen van, hogy a középkori megyei törzsökös családok története nagyon is hiányos. Legtöbbje említve sincs ; mint pl. a Farnosi, Szentmarjai, Erdőteleki, Szentdomonkosi, Szentdonionkosi Varjú a Beék nemzetségből, Debrői az Aba nemzetségből, Dormánházy, Szalóky, Istenmezey, Тагу stb. Kevéssé vannak tárgyalva : az Aba nemzetségbeli Kompolthy, a szintén Heves vármegyében törzsökös Lengyeldy, Domoszlói ; alig van említve az Aba nemzetség egyik ágazata, a Solymosy család. Annál inkább kimerítette a szerző könyvének főforrását, a vármegye levéltárát. Ennek egyetlen családtörténeti adata sem maradt feldolgozatlanul. Mintegy másfélezer, nagyrészt még most is élő, habár részben már a megyéből elköltözött családról emlékezik meg s írja le a megye területén eltöltött múltját és birtokviszonyait, s függelékül, kiegészítésül adja — könyve végén — a vármegye tisztviselőinek régibb részeiben hiányos lajstromát és a vármegyei nemesség 1754/55 évi összeírását. A családokat betűrendben tárgyalja s némelyiket kimeri-