Századok – 1907
Tárcza - Bleyer Jakab: Nehány megjegyzés Fiók Károlynak »Géza fejedelem nevéről« szóló értekezéséhez 758
7 762 TÁRCZA. meggyőző beszéd, csak el kell hinnünk nemcsak azt, hogy e nevek hunok, de azt is, hogy magyarok, sőt azt is, hogy Fiók jobban tudja őket, mint a kortársak, kik leírták.1 ) Az utóbbit hiszem legkevésbbé, de azt már én is egész kétségtelennek találom, hogy Attila > Etele ikerszavak, csakúgy mint zavar > zever stb. Fiók értekezésének majd minden lapján egy-egy rejtélyes mélység tátong, néha több is, de előttem a legtitokzatosabb a következő kijelentés : »Különben is tarthatatlan még a kiindulási pontja is Bleyernek, mikor a hun király Etele-Ethela mondai nevében a szín-magyar szót és eredetet követeli.« (599. 1.) Majd annyi talány, a hány szó! Hát követelem én »a szín-magyar szót és eredetet« a hun király mondai nevében ? Kár, hogy Fiók ezúttal nem idézi a lapszámot. Hiszen föntebb azt fogta rám, hogy én a gótból származtatom, és így valóban nem tudom, hogy Fiók tréfál-e velem, vagy komolyan beszél. Ha engemet így vallat, elképzelhető, hogy micsoda vallatások azok, melyeknek a régi írókat aláveti ! Befejezésül még csak egyet. Látván az ilyen nyelvészkedést, a milyet Fiók és még néhány társa a mi tudományos irodalmunk hitele ellen elkövet, boldog emlékezetű és nagyérdemű Horvát Istvánunkra szoktunk hivatkozni. De milyen igazságtalanúl ! Mikor ő száz évvel ezelőtt dilettánskodott, még az indogermán nyelvészet is csak csecsemőkorát élte ; azóta egy század kemény munkája árán úgy megnövekedett sikerekben és eredményekben, mint a természettudomány akármely ága. És mit látunk ? Itt is, ott is fellép egy-egy philologus vagy történész, és szűknek találván a maga tudománya birodalmát, ráveti magát a nyelvészeti problémákra, és nincs hőbb vágya, mint az olcsó dicsőség. A következmény azután az, hogy a kellő módszer sejtelme nélkül, sőt a kellő józanság és ítélőképesség nélkül lehetetlen ötletekre építenek és naiv önkénynyel hypothesist hypothesisre halmoznak. Sehol, semmiféle tudományban nem ismerszik meg a laikus oly gyorsan és oly könnyen, mint épen a nyelvtudományban, mely manapság már bámulatosan finom eszközökkel dolgozik. Ezt már sokan és sokszor mondották, de a kiket illet, nem hiszik. Ez épen a dilettantismus átka. BLEYER JAKAB. rokonság az »izgat«-tal, melyből — ikerszóból való elvonás útján — úgy keletkezhetett, mint Panni, Bandi, firkál stb. Anni-ból, Andi-ЫЛ, irkál-bó\ stb. »Muzulmán« és »böszörmény«, ez már kemény dió, de csak annak, a ki nem tudja, hogy »böszörmény« (busurman) a törökségben (NyK. XXIV. 333.) és a szlávságban (Miklosich: Et. Wb. 205.) is meg van, hogy tehát nem a magyarban fejlődött a 6 az m-ból, hanem a mi nyelvünkbe is már b-vel kezdődő alakban került a szó. — Ez tehát ama »sarkalatos törvény«, melynek felfedezésére az én csekélységem adott alkalmat ; immár a második — »Trézsi« után — melylyel Fiók az ó nevét a magyar nyelvtudományban halhatatlanúl nevetségessé tette t г) E nevek közül t. i. Atye-lech, As-kam, Atye-ket, szintén csak a Fiók Károly fejében vannak meg.
