Századok – 1907

Történeti irodalom - Lengyel Miklós: Tompa Mihály élete és művei. Ism. V. J. 68

68 TÖRTÉNETI IRODALOM. Tompa Mihály élete és művei. Irta Lengyel Miklós. Budapest, 1906. Athenaeum kny. 8-r. 4, 243 1. A nemzeti költészet főbb képviselői között úgyszólván Tompa Mihály az egyetlen, a kinek működését még mindig nem méltányolta eléggé az irodalomtörténet ; a kinek élete és költészete számos ifjú írónk figyelmét megkapta, s majd egész pályájával, majd működésének egyik-másik ágával szeretettel foglalkoztak a nélkül, hogy a költőhöz méltó életrajzot sikerült volna írniok. Lengyel Miklós munkája sem kivétel, ö is csak kísérletet tett. Felölelte ugyan a költő egész pályáját, de működését néhol nagyon is hézagosan adja elő ; arról pedig, hogy milyen helyet foglal el Tompa újabb költőink között, eszméi a nemzeti élettel mily ponton függnek össze s miiven kifejezői a közfelfogásnak, egyáltalában nem szól. Lengyel Miklós — úgy tetszik — nem szorosan véve irodalomtörténeti tanulmányt akart írni ; csak mintegy számot ad arról a hatásról, a melyet reá Tompa költészete tett. Inkább csak rajzolni kívánta a költő életét s műveinek segítségével pályája egyes mozzanatait feltűntetni, semmint beleállítani a költő alakját az irodalomtörténet hatalmas csarnokába, hogy színről-színre láttassa : mit adott a költő nemzeti életünk folyamatához, miben alkotott maradandót, s mely műveivel közelített legjobban nagy kortársaihoz. Adatait jobbára a feldolgozott művekből és Arany János levelezéséből meríti s elég ügyesen szövi belőlük a költő életrajzát, de sem új oldalról nem világítja meg pályáját, sem költészetének értékét nem fejtegeti. Ugy látszik, inkább a tanuló ifjúságot tartotta szem előtt, tudományos szempont nem lebegett előtte. Innen van, hogy Tompa költészetéből igen sokat idéz, mintha azt vélné, hogy magának a szóban levő költeménynek olvasása a legjobb magyarázat. E czélra többé-kevésbbé alkalmas is Lengyel Miklós műve. Az ifjúság szívesen és érdeklődéssel olvashatja, de mélyebb tudományos felfogást alig kereshetünk benne. Nem tudjuk, ismeri-e a Tompáról szóló irodalmat e mű szerzője. Néhány idézetet átvett a nagyobb munkákból, de többet ismerünk, a melyről hallgat, és sem fény- sem árnyoldalaikat nem érinti. Csak a Tolnai Lajos tanulmányára utalunk, mely — mint Gyulai megjegyezte — egészen új oldalról s elliibázottan fogja ugyan fel a költő pályáját, de némi tekintetben mégis hozzájárúl Tompa működésének alaposabb megértéséhez, mivel balladáit méltányolja, a melyeket régibb kritikusaink nem vettek kellő figyelembe. Lengyel épen e művekről hallgat. Valamint hosszabb költői elbeszéléseit sem említi, a melyek pedig annyi méltánv-